Idén 145 éve, 1878. február 5-én született Párizsban André-Gustave Citroen, a technikai újításairól, egyedi megoldásairól híres francia autógyár megalapítója.
A párizsi Műszaki Főiskolán diplomázott mérnök először szerelvénygyártó vállalkozást alapított, az ő szabadalma volt a V alakú fogakkal ellátott fogaskerék-áttétel gyártása, stilizált formában ez a fordított dupla ék lett és maradt a cég emblémája.
André Citroen 1907-ben került az az összeomlás szélén álló Mors autógyár élére. Szervezőkészsége és hatékony munkája nyomán a gyár nem csak visszanyerte vevőkörét, de termelése tizennyolcszorosára növekedett.
Az első világháborúban egy tüzérezredbe került, s gyorsan rájött, hogy a francia hadsereg muníciója nem veszi fel a versenyt az ellenségével. Tervei alapján négy hónap alatt gyárat építettek, amelynek termelése meghaladta a napi 50 ezer darab lövedéket.
A háború után üzemét egy olcsó kisautó tömegtermelésére állította át,
az első Citroen kocsi 1919 júniusában gördült le a szerelőszalagról.
A viszonylag alacsony árú A-típus volt az első sorozatban gyártott autó Európában, az első, amely teljes felszereléssel került kereskedelmi forgalomba, továbbá az első baloldali kormánnyal felszerelt francia jármű. A száz kilométeren 7,5 litert fogyasztó típusból 24 ezer készült 1931 végéig, s a cég 1921-ben már 3 ezer autót exportált.
Citroen hamarosan haszonjárműveket és félhernyótalpas teherautókat is elkezdett gyártani, utóbbiak keltek át elsőként a Szaharán, illetve szelték át észak-déli irányban az afrikai kontinenst. A cég által bevezetett hitelre történő vásárlás nem csak a vevőkört növelte, hanem elősegítette a gépkocsik elterjedését.
A reklámra fogékony André Citroen 150 ezer, a cég emblémáját viselő útjelző táblát bocsátott a hatóságok rendelkezésére, megújította Párizs taxis járműparkját.
Ő adományozta a Diadalív és a Concorde tér díszkivilágítását, s egy ideig az ő villanykörtékből kirakott neve díszítette az Eiffel-tornyot.
Citroen nemcsak a fejlesztésekre fordított figyelmet, olyan intézkedések bevezetését és működtett kezdeményezte, mint a 13. havi fizetés, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, illetve a vállalati óvoda létrehozása.
A gazdasági válság idején öt hónap alatt átszervezte gyárát, s megalkotta a modern autót elsőkerék meghajtással, tiszta acél, önhordó karosszériával, silentblocra szerelt motorral, független első- és hátsókerék felfüggesztéssel. Citroen azonban túl optimistának bizonyult: bár a Traction Avant 1934 áprilisában kigördült a gyárból, cége továbbra is súlyos anyagi nehézségekkel küszködött. A francia kormány végül legfőbb hitelezőjét, a Michelint bízta meg a cég talpra állításával.
A Citroen ugyan talpon maradt, de 8 ezer munkást el kellett bocsátania és az alapítónak le kellett mondania. A meggyötört, megfáradt gyáros gyomorrák következtében 57 éves korában, 1935. július 2-án halt meg Párizsban.
A Traction Avant végül mégis beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a Citroen márka újra felzárkózott a vezető autógyártók közé. Hírnevét olyan kultuszautóvá vált típusok öregbítették, mint a spártai egyszerűségű 2CV, a legendás „Kacsa” vagy 1955-től a DS-széria. A Citroen 1974-ben egyesült a Peugeot-val, később Javelből Neuilly-be költözött.
