„Jól tudom, hogy még nem vagyok olyan, amilyennek lennem kellene; de leszek-e olyan egyáltalán?” Anne Frank naplójában leírt gondolatai, szomorú-félénk mosolya a XX. század egyik jelképe lett.
90 éve, 1929. június 12-én született Frankfurtban Anne Frank, a holokauszt áldozata, akit a háború éveiben írt naplója tett világhírűvé. Anne Frank 15 évesen halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban. Naplója véletlenül megmaradt, s ebből értesült a világ rejtőzködésének történetéről.
„Mindenek ellenére, még mindig hiszem, hogy a lelkük mélyén jók az emberek.” (Anne Frank: Anne Frank naplója)
Annelies Marie Frank asszimilálódott, liberális német zsidó családból származott, négyéves volt, amikor a nácik hatalomra kerültek. Az egyre súlyosbodó antiszemitizmus miatt a család Amszterdamba költözött, itt Anne és nővére nyugalomban és biztonságban élt, egészen 1940 májusáig, amikor a németek megszállták Hollandiát és itt is elkezdődött a zsidóüldözés.
Anne 1942. június 12-én, tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba, ebbe írta bejegyzéseit egy kitalált barátnőjének, ezért kezdődik mindegyik a „Kedves Kittym” megszólítással. Amikor egy hónappal később az idősebb Frank-lány behívót kapott a munkatáborba, az apa úgy döntött, hogy nem tesznek eleget a parancsnak és bujkálni fognak. Rejtekhelyüket a családfő háromszintes üzletének hátsó részében alakították ki, a bejáratot egy könyvespolc takarta el. Frank négy legmegbízhatóbb alkalmazottja gondoskodott arról, ami létfenntartásukhoz kellett és az ő révükön tartották a kapcsolatot a külvilággal. Az Anne által hátsó traktusnak nevezett rejtekhelyen idővel csatlakozott hozzájuk Frank üzlettársának családja és egy fogorvos is.
„Mindenki, aki szorong, magányos vagy boldogtalan, a legjobban teszi, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában. Csak ilyenkor érezni, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, és hogy az ember boldogsága az egyszerű, de nagyszerű természet ölén Isten akarata szerint való.
Amíg ez nekem megadatik, és talán mindig meg fog adatni, tudom, hogy a természet minden körülmények között vigaszul szolgál majd a bajaimban. Váltig hiszem, hogy a természet minden nyomorúságot enyhíteni képes.
Ki tudja, talán nemsokára meg is oszthatom e túláradó boldogságot valakivel, aki ugyanúgy érez, ahogy én.
szerda, 1944. február 23.”
(Anne Frank: Anne Frank naplója)
Anne olvasással és tanulással töltötte idejét, közben folyamatosan lejegyezte érzéseit, gondolatait a családról, a világról, a háborúról. Soraiból a bezártság, bujkálás és üldöztetés ellenére az életben való hit és optimizmus sugárzik. Utolsó bejegyzését 1944. augusztus 1-jén írta, három nappal később egy névtelen feljelentés nyomán letartóztatta őket a titkosrendőrség. Személyes tárgyaikat, köztük Anne naplóját másnap mentette ki az üresen maradt hátsó traktusból egyik bújtatójuk.
A család szeptember 2-án került egy auschwitzi transzportba, ahol a nőket és a férfiakat szétválasztották. Anne anyja a táborban halt éhen, a két nővért október 28-án szállították át a bergen-belseni táborba. Itt haltak meg tífuszban néhány héttel azelőtt, hogy 1945. április 15-én megérkeztek a felszabadító angol csapatok.
„Én a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyan adottságokkal jöttem a világra, amelyek segítségével tanulhatok, írhatok, papírra vethetem mindazt, ami bennem él.
Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat s visszaadja bátorságomat. Persze, nagy kérdés, tudok-e majd valami nagyszerűt alkotni, a lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró.
1944. április 4, kedd”
(Anne Frank: Anne Frank naplója)
A világégést egyedül Otto Frank élte túl, aki 1945 júliusában hazatérve értesült szerettei haláláról. Az apa rendszerezte, kommentárokkal egészítette ki, majd – nem kis küzdelem után – 1947-ben kiadta a naplót. A könyvet azóta szinte minden nyelvre lefordították, színdarab, opera és film készült belőle, számos országban kötelező iskolai olvasmány. Anne Frank pedig világszerte a háború által elpusztított ifjúság jelképe lett. A napló hitelességét sokan kétségbe vonták, hivatkozva a tizenhárom éves lánytól szokatlan gördülékeny stílusra és az érett kézírásra, de komoly vizsgálatok cáfolták a kételyeket.
Anne írónak készült, naplóját azért vezette, hogy majdani könyvéhez örökítse meg az eseményeket. Műve azonban nem egy regény alapja lett, hanem a holokauszt talán legjobban elmondott és legismertebb személyes története, a fasizmus szörnyűségének mementója.
