1945. január 27-én az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs és megsemmisítő tábort felszabadították a szovjet csapatok. Minden év január 27-én a holokauszt áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, és megerősítjük megingathatatlan elkötelezettségünket az antiszemitizmus, a rasszizmus és az intolerancia egyéb olyan formái ellen, amelyek csoportos célú erőszakhoz vezethetnek.
Az Oswiecim (német nevén Auschwitz) melletti „halálgyárat” Lengyelország német-orosz leigázását követően, 1940-ben állította fel az SS-parancsnokság. A kezdetben munkatáborként is működő auschwitzi tábort a tömeges megsemmisítés céljára alakították ki: az auschwitzi törzstáborban és a hozzá tartozó, 1942-ben kiépült Birkenauban, valamint Majdanekben építették fel az első gázkamrákat. A zárt kamrába beengedett ciángázzal (cyklon-B) végrehajtott népirtás első áldozatai 1942 márciusában szovjet hadifoglyok voltak.
Az auschwitzi német adminisztráció fennmaradt iratai és más kutatások szerint: a táborkomplexumba hurcoltak – nem a megöltek – száma összesen: 1 041 000 volt, közülük Lengyelországból 300 000, Görögországból 55 000, Németországból 69 000, Hollandiából 60 000, Franciaországból 69 000, Szlovákiából 27 000, Belgiumból 25 000, Magyarországról 436 000 embert deportáltak.
1942-re, a tömeges népirtás programszerű megkezdése után Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált. Az akkortól érkező tömegek már nem kaptak számot sem, 70-75 százalékukra az azonnali halál várt. Ez az oka annak, hogy az adatok becsültek és eltérőek. 2.
Az auschwitzi múzeum adatai szerint: hozzávetőleg 1,3 millió volt a táborkomplexumba deportáltak száma, akik közül 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük.
A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, ők alkották a zsidók legnépesebb csoportját. Közülük 325-330 ezret azonnal érkezésük után gázkamrákban pusztítottak el, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket. A haláltáborban meggyilkolt, elpusztult emberek száma legkevesebb 1,1 millió volt.
Négy év alatt napi átlagban 3500-4000 deportáltat gyilkoltak meg. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget.
A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak.
Az ENSZ-közgyűlés 2005. november 1-jén nyilvánította a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává január 27-ét. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét. Auschwitz és Auschwitz II-Birkenau 1947 óta múzeumként működik.
Az egyetlen egykori náci haláltábor, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján. 2016-ban ötven éve elkallódott, a gázkamrák áldozataihoz tartozó több mint 16 ezer személyes tárgy került vissza a múzeumba. 2017-ben felkerültek az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világemlékezet listájára az 1963-65 közötti frankfurti Auschwitz-per dokumentumai és hangfelvételei, amelyek bizonyították a náci diktatúra alatt üzemeltetett megsemmisítő táborokban végrehajtott tömeges népirtást.
