Január 27-e nem csupán egy dátum a naptárban: kollektív emlékezetünk egyik legsúlyosabb határköve. A holokauszt nemzetközi emléknapja arra figyelmeztet, hová vezethet a gyűlölet, a kirekesztés és a közöny – és milyen felelősségünk van abban, hogy mindez soha többé ne történhessen meg.
„Amikor Auschwitzban – harmincfokos hidegben – egy akna mélyén megpillantottam a mázsás hajkupacokat, egy vitrinben az összezilált szemüvegeket, a folyosón a bélyeg nagyságú fényképeket s az egyik falon a világ legszomorúbb fényképét: egy görbült hátú öregasszonyt három kisgyerekkel – a negyedik zsebre dugott kézzel, korához illően hátramaradva követte a gázkamrába igyekvőket – miért gondoltam öt sebedre?”
Pilinszky János: Én Jézusom (1977)
2005-ben az ENSZ Közgyűlése január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. A dátum szimbolikus: 1945-ben ezen a napon szabadította fel a Vörös Hadsereg Auschwitz–Birkenaut, a náci megsemmisítő táborok legnagyobbját és legismertebbjét.
Auschwitz felszabadításának üzenete a jelennek
1945. január 27-én megnyíltak Auschwitz–Birkenau kapui: felszabadult a második világháború legnagyobb náci megsemmisítő tábora. Az európai zsidóság módszeres kiirtásának központja volt ez a hely, amelynek neve azóta is a történelem legsötétebb, legkegyetlenebb fejezetét idézi.
Az I. Ukrán Front katonái elsőként szembesültek a tábor valóságával – egy olyan világgal, amelynek képei aligha törlődhettek ki emlékezetükből. A visszavonuló nácik halottakat és végletekig legyengült, túlélésért küzdő embereket hagytak maguk után. 1942 és 1945 között több mint egymillió ember vesztette itt életét.
Az egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat nem csupán a történelem előtti főhajtásról szól. Határozottan kimondja a tagállamok felelősségét abban, hogy megemlékezzenek a közel hatmillió áldozatról, akik közül a többséget zsidó származásuk miatt üldözték és gyilkolták meg.
Ugyanilyen hangsúlyosan szól az oktatás szerepéről is: a tudás, az emlékezés és a párbeszéd az egyetlen garancia arra, hogy a népirtás borzalmai ne ismétlődhessenek meg. A határozat emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot.
A határozat egyértelműen elutasítja a holokauszttagadást, és minden olyan vallási vagy etnikai alapú megkülönböztetést és erőszakot, amely a múlt tragédiáihoz vezetett. Január 27-e így nemcsak az emlékezés napja, hanem erkölcsi iránytű is: emlékeztet arra, hogy az emberi méltóság védelme nem történelmi kérdés, hanem mindennapi felelősség.
