Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) hivatalosan 1945. október 24-én jött létre, miután az alapokmányt az öt nagyhatalom (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, a Szovjetunió) és a többi aláíró állam többsége ratifikálta, Magyarország 1955 óta tagja a szervezetnek.
Az ENSZ napja, 1945. évi megalakulására emlékezve
A világ legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi szervezetének alapokmányát 50 állam írta alá 1945. június 26-án a San Franciscó-i konferencián (Lengyelország 51. alapító tagként később írta alá a dokumentumot). Magyarország 1955 óta tagja a szervezetnek, amelybe 2011-ben vették fel a 193. tagállamot, a függetlenné vált Dél-Szudánt.
Az ENSZ létrehozását a második világháborúban a fasizmus ellen küzdő nagyhatalmak határozták el a béke biztosítása érdekében. A világszervezet alakuló konferenciáját 1945. április 25. és június 26. között tartották San Franciscóban, ott fogadták el a világszervezet alapokmányát, amely többoldalú nemzetközi szerződés. Tartalmazza a nemzetközi jog legfontosabb általános alapelveit, ezek közé tartozik az államok szuverén egyenlősége, az erőszak alkalmazásának tilalma, a nemzetközi viták békés rendezése stb. Az ENSZ működését hat fő szerv fogja össze: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi Bíróság és a főtitkár által vezetett Titkárság. Az ENSZ legismertebb személyisége a főtitkár, a posztot 2007 óta a dél-koreai Ban Ki Mun tölti be.
Az ENSZ szervezetén belül a különböző szakterületekkel külön testületek foglalkoznak. Ilyen például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF). A szervezet pénzügyi hátterét a tagállamoktól származó kötelező és önkéntes hozzájárulások alkotják. A szervezet hat hivatalos nyelve az angol, az arab, a francia, az orosz, a kínai és a spanyol.
Az ENSZ legfontosabb döntéshozó szerve a Biztonsági Tanács (BT), amelynek kezdettől fogva tizenöt tagja van. Köztük öt, vétójoggal is rendelkező állandó tag, az alapító nagyhatalmak: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország és Kína. A másik tíz, nem állandó tagot rotációs alapon két évre választják a tagállamok közül. Magyarország kétszer, 1968-69-ben és 1992-93-ban volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja. A 2000-es évek elejétől már számos ország idejétmúltnak tekinti ezt a szervezeti felépítést, és a BT kibővítését szorgalmazza.
Az ENSZ-tagság valójában az állami lét elismerésének legfőbb formája: amikor az ENSZ tagállamai egy adott ország felvétele mellett döntenek, akkor egyenjogú partnerüknek ismerik el. Az ENSZ-nek tagja lehet minden békeszerető állam, amely az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, illetve a szervezet megítélése szerint is képes és hajlandó e kötelezettségek teljesítésére. Új tagállamok felvételéről a Biztonsági Tanács ajánlása alapján a Közgyűlés dönt kétharmados többséggel.
2000-ben az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján a résztvevők közös nyilatkozatot fogadtak el, amely az ENSZ 21. században kívánatos szerepét vázolta fel nyolc fejezetben, és akciókat indítványozott a gazdag és a szegény országok közötti szakadék csökkentésére.
