Mindmáig nem sikerült általános és egyértelmű magyarázatot találni arra, mi a Stradivariusok titka. A világ legdrágább hegedűinek készítőjét, Antonio Stradivarit ünnepli az Ashmolean múzeum új kiállítása.
Az állandóan kísérletező Antonio Stradivari (1643-1737) által készített mintegy 1100 húros hangszernek (hegedű, cselló, mandolin, gitár és hárfa) több mint a fele napjainkig fennmaradt, és csodálatos a hangzásuk ma is. Az „aranykorának” az 1700-1720 közötti évekbeb gyártott jellegzetes hegedűi, az ún.
stradivariusok hátlapja jávorfából, a tető lucfenyőből, a kávák és a tőke fűzfából készültek. A teltebb hang érdekében laposabbra építette a hangszert, megnagyobbította a hegedűtestet, kisebb domborulatokat alkalmazott, s erősebb hajlásban metszette ki az f-lyukakat. A Stradivari-féle hegedűhöz az erőteljes hangzás mellé jellegzetes szín is társult, az aranysárga lakkra világos vörös színt vitt fel.
Az oxfordi Ashmolean múzeum ad otthont az Stradivarinak szentelt első nagy-britanniai kiállításnak, amelyen a legendás olasz hangszerkészítő 21 legkitűnőbb munkáját vehetik szemügyre az érdeklődők.
Az augusztus közepéig látogatható tárlaton egyebek között a 298 éves Alard nevű hegedű, valamint a Viotti, a Batta-Piatigorsky, a Boissier-Sarasate és a Lady Blunt nevű vonóstársai is helyet kaptak. A kiállítás fénypontja azonban egyértelműen a múzeum gyűjteményét gazdagító Messiah nevű hegedű, amely azóta nem hagyta el Oxfordot, hogy a város 1939-ben ajándékba kapta a hangszert.
Mint azt Charles Beare, a kiállítás tanácsadójaként tevékenykedő hegedűszakértő elmondta, mára nagyjából hétszáz Stradivari hangszer maradt a világon és ezek közül a legkitűnőbb és legjobb állapotban lévő darabokat gyűjtötték össze Oxfordba.
A hangszerek összértéke szinte felbecsülhetetlen. A Lady Blunt például kétszer is árverési rekordot döntött, legutóbb egy 2011 júniusában tartott liciten, amikor 9,8 millió fontért (3,3 milliárd forint) cserélt gazdát. A Stradivariusok védelme érdekében a múzeum extra biztonsági intézkedéseket vezetett be a két hónapos tárlat idejére.
A kiállított hangszerek Stradivari aranykorszakából származnak. A tárlaton összesen 21 hangszer kapott helyet: ezek nagyjából fele a 18. század első két évtizedéből származik, amikor a mester kreativitásának csúcsát élte. A látogatók a legkorábbról ismert Stradivarit, az 1666-os Serdet nevű hangszert is szemügyre vehetik és egy Stradivari-gitárt, mandolint, brácsát és csellót is megcsodálhatnak.
A Messiah nevű példányról Beare elmondta, a hangszer olyan frissnek és érintetlennek tűnik, hogy sokan azt hiszek, csupán másolat, pedig valóban az eredeti remekművet látják maguk előtt. Mint azt a kiállítás kurátori feladatait ellátó Jon Whiteley hozzátette, annak ellenére, hogy a hangszeren sokan játszottak – köztük olyan nagyszerű művészek, mint Pablo de Sarasate, Nathan Milstein és Yehudi Menuhin -, remek állapotban van, ám a múzeum azzal a feltétellel kapta ajándékba, hogy többé nem lehet megszólaltatni.
Ennek ellenére a látogatók az összes kiállított hangszer játékába belehallgathatnak. A tárlat továbbá bepillantást enged Stradivari cremonai műhelyébe is, bemutatva a mester eredeti eszközeit, modelljeit és mintáit. A kiállítás keretében hegedűkoncerteket is hallgathatnak a látogatók: a meghívott művészek Stradivari hegedűket is megszólaltatnak – adta hírül a The Guardian című brit lap internetes oldala.
Stradivariusok titka
Több száz éve találgatják zenészek és kutatók, hogy minek köszönhető a cremonai hangszerkészítő mesterek, elsősorban Antonio Stradivari és Giuseppe Guarneri del Gesú által készített hegedűk kivételes hangzása.
Egy elképzelés szerint a fa egyenletes tömörségét okozhatja az, hogy háromszáz éve kissé hűvösebb volt az éghajlat, lassabban nőttek a fák, melyek a hegedűk anyagául szolgáltak. De a nyersfa kezelési módja is eredményezhette ezt, vagy akár a fa öregedése az elmúlt évszázadok alatt. A klasszikus és a modern hegedűk anyagának átlagsűrűsége nem tért el jelentősen egymástól, ám azt találták, hogy az öreg hangszerek fájának erezete, tömörsége sokkal egyenletesebb. Mivel a fa sűrűségének változása hatással van a hangszerben keltett rezgésre, ezáltal a hangzás minőségére, a felfedezés megmagyarázhatja a cremonai hegedűk különlegességét.
„Antonio Stradivari a XVIII. század mesterei és művészei körében általánosan elterjedt mindennapos és könnyen beszerezhető anyagokat használt” – fejtették ki A Stradivarius-hangszerek rendkívüli kifinomultságának természete című cikk szerzői. Stradivari meglehetősen egyszerű lakkal vonta be hegedűit, kissé a festők módjára, főleg esztétikai és talán akusztikai célból is – mutatta ki egy ambiciózus francia-német tanulmány, amely azonban nem fedte fel teljesen a hegedűkészítő varázsos művészetét övező rejtélyt.
