A gazdag és befolyásos főúri családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva, itt halt meg 405 éve, 1614. augusztus 21-én, valóban elborult elmével.
Ecsedi Báthory Erzsébet grófnő, a külföldön talán legismertebb, de nem a legrokonszenvesebb magyar asszony 1560. augusztus 7-én született Nyírbátorban. Bár az újabb kutatások szerint politikai okokból, vagyona miatt keverték rossz hírbe, a köztudat mégis afféle női Drakulaként tartja számon, gyakran „véres grófnőként” emlegetik. A Guinness Világrekordok könyve a történelem egyik legtöbb gyilkosságot elkövető nőnek tituálja. A hiedelmek szerint több mint 600 fiatal szolgalányt ölt, illetve öletett meg, hogy vérrel teli kádban fürödhessen bőre frissessége és fiatalossága megtartásáért. A tudósok mind a vérfürdőket, mind az áldozatok számát vitatatják, azonban nem ellenőrizhető.
A hírneves Báthory-család ecsedi ágából származó Erzsébet 1560. augusztus 7-én született Nyírbátorban. Nagybátyja Báthory István erdélyi fejedelem, később lengyel király, unokatestvére Báthory Gábor fejedelem volt. Gyermekkorát az ecsedi kastélyban töltötte, tizenegy éves korában jegyezték el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal. A szóbeszéd szerint még menyasszonyként a kelleténél szorosabb kapcsolatba került egy szemrevaló parasztlegénnyel. A viszony következményét, egy gyermeket a család eltüntette, a lányt pedig – betegségére hivatkozva – az 1575-ben megült lakodalomig szigorú őrizet alatt tartották.
Erzsébet férjétől, a híres törökverő „fekete bégtől” nászajándékként kapta meg a Kis-Kárpátokban, Nyitra vármegyében fekvő csejtei kastélyt és a környező 12 falvat. A bátor, de rendkívül kegyetlen Nádasdy hosszú hadakozásai idején a nem túl előnyös külsejű, magányos és zárkózott feleség visszavonultan élt Csejtén, kapcsolatot alig néhány emberrel tartott – talán ezért is tűnhetett fel később titokzatos asszonyként a legendákban. A házasságból öt gyermek született a férj 1604-ben bekövetkezett haláláig.
Báthory Erzsébetről már Nádasdy életében is tudni vélték, hogy okkult tudományokkal foglalkozik, szolgálókat kínoz. Megözvegyülése után még hátborzongatóbb híresztelések keltek szárnyra: a legenda szerint egyszer ráfröccsent egy megütött szolgáló vére, s ettől szebbnek érezte bőrét. Az öregedéstől rettegő asszony úgy érezte, rátalált az örök ifjúság titkára: a lányt ott helyben megölte és megfürdött vérében. Hamarosan a környék minden szűzét a várába vitette, ahol megkorbácsolta, kegyetlenül megkínozta őket, majd vérüket vette, sőt meg is itta vérüket, olykor egyenesen a megcsonkított testekből. Amikor birtokáról mindenki elmenekült, női szeretőjével akadémiát létesített, s végzett az ide küldött lányokkal is, állítólag hatszáznál több áldozat vére száradt a lelkén.
A visszavonultan élő, akkor ötvenéves Nádasdynét, akit már többen bepanaszoltak az udvarnál, 1610. december 29-én tartóztatta le személyes ellensége, Thurzó György nádor. Azon nyomban eljárást indítottak ellene, amelyben a vád így szólt: Több leányt és szüzet és más nőket, akik lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett. Kínvallatás alá vetett cselédei kénytelen voltak ellene vallani, de ezzel sem menekülhettek meg, őket lefejezték vagy máglyán elégették. A gazdag és befolyásos főúri családból származó Báthory Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották fogva, itt halt meg 1614. augusztus 21-én, valóban elborult elmével. Csejtén temették el, de sírjának helye ismeretlen.
„MIKSZÁTH KÁLMÁN: CSEJTE VÁR ÉS ASSZONYA
(1886)
– Mi újság, atyám, azon a vidéken? – kérdé a nyájas modorú nádorispán, ki kivált alsórendűekkel igen egyszerű és familiáris tudott lenni.
– Nagy baj van ott, kegyelmes uram – kezdé Ponikan János -, éppen panaszt tenni jöttem.
– Nono – vágott közbe Thurzó tréfásan -, mi a baj? Bizonyosan a stóla körül lesz valami hiba.
– Eltalálta, kegyelmes uram – szólt rendíthetetlen nyugalommal a lelkész -, az én vidékemen nem lesz többé se házasság, se keresztelő.
– Hogyhogy? – kiáltott fel a nádor csodálkozva.
– Báthory Erzsébet kiirtotta leányinkat, kegyelmes uram. Minden rózsát leszakított, hogy rózsavízben mosakodjék.
– Világosabban beszéljen.
– Vért használ mosdásra, fürdésre, s eddigelé hatszáz leányt öletett meg iszonyú kínzással. Irtóztató az, kegyelmes uram.
A nádor hátratántorodott.
– Gondolja meg kegyelmed, mit beszél, gondolja meg kegyelmed, kit vádol.
– Öreg ember vagyok, ősz hajam van, kétszer gondolom meg, ha egyet mondok, tudom, hogy a fejemmel játszom, ha beszélek, de azt is tudom, hogy a lelkemet játszom el, ha hallgatok.
A nádor belenézett a tisztes aggastyán okos, őszinte szemeibe, és így szólt:
– Hinnem kell kegyelmednek, és mégis… érthetetlen az egész.”
A Thurzó által indított eljárás tanúinak vallomásai csak úgy hemzsegnek a hátborzongató részletektől, a kínzások, megaláztatások leírásaitól, s még a kannibalizmus vádja is felbukkan bennük. Ugyanakkor szabályszerű tárgyalásra – bár ezt II. Mátyás király is szorgalmazta – nem került sor, a vádlott korai halála mindenkinek kapóra jött, mert bűnösségét nem sikerült bizonyítani. Mai szemmel nézve koncepciós perről beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták. A több száz áldozat gyakorlatilag lehetetlenség, miként a hírhedt vérben fürdés is (az emberi vér gyors alvadása miatt). A vámpírlegendák magyarázatául a parasztoknak nyújtott, vagy nyújtani kísérelt kezelések szolgálhattak, hiszen akkoriban a gyógyítás érvágásból és a sebek kiégetéséből állt.
Báthory Erzsébet a köztudatban vérszívó szadista szörnyetegként él, legfeljebb azon vitatkoznak, vámpírnak vagy vérfarkasnak tekinthető-e. A tárgyilagosabb történészek úgy vélik, hogy a valóban labilis idegzetű nő politikai bűnügy áldozata lett: Thurzó nádornak a nő vagyonára fájt a foga, de a Báthoryak elleni sértődöttsége is motiválhatta.
Báthory Erzsébet alakja számos irodalmi mű, vers, regény és film ihletője volt, hiszen együtt van benne titok, vágy és erotika, szadizmus és szexualitás. A csejtei vár hírhedt úrnője a XIX. században például az egyik kedvelt rémregényfigurája volt. Azt tartották, hogy a XVI. század végén élt grófnő 80 jobbágylányt öletett meg, friss vérükkel próbálva felfrissíteni bőrét. A Báthory Erzsébet című festményét Csók István korai évei fő művének tekintette. A Székesfehérvárott őrzött mű a második világháború végén megsemmisült. A közelmúltban a cseh-szlovák Juraj Jakubisko a legdrágább közép-európai filmet rendezte róla, a francia Julie Delpy pedig görög sorstragédiaként dolgozta fel történetét.
