A betlehemezés szokása nevét azokról a kis templomokról kapta, amelyeket a házakhoz látogató köszöntők visznek magukkal.
A hagyományos paraszti kultúrában a Krisztus születését ünneplő egyházi kultusz mellett sok, nem a hivatalos rituáléhoz tartozó vallásos, valamint profán rítus is övezte a karácsonyt. A népszokások közé tartozik betlehemezés, a paradicsomjáték, a kántálás, a vacsora. Az ajándékozási szokások csaknem minde országban mások.
JUHÁSZ GYULA: BETLEHEM
(részlet)
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki Betlehemben született ez este,
A jászol almán, kis hajléktalan,
Szelíd barmok közt, édes bambino,
Kit csordapásztoroknak éneke
Köszöntött angyaloknak énekével.
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya
És apja ács volt, dolgozó szegény.
És nem találtak más födélt az éjjel
A városvégi istállón kivül.
A betlehemezés szokása nevét azokról a kis templomokról kapta, amelyeket a házakhoz látogató köszöntők visznek magukkal. Bár a modellek a templomi jászol kicsinyített változataiként is felfoghatóak, a gazdag hagyományokkal rendelkező szokás mégis önálló jelentést hordoz. A bibliai időket idéző díszletek között – eleven állatokkal, kecskékkel és juhokkal, valamint jelmezbe öltözött gyermekek közreműködésével.
A bibliai történet megjelenítésének sajátos formája a sok kis figurából, szobrocskából álló jelenet, amely Jézus születését, az üdvözlésükre siető pásztorokat vagy a három napkeleti bölcset jeleníti meg. A helyszín barlang vagy istálló, ezért a jelenet fontos szereplői az állatok. A gyermek Jézus jászolban vagy az állatok etetővályúját idéző kis ácsolt bölcsőben, szalmán fekszik, s a hírvívő angyal uralja a jelenetet, kezében írásszalaggal, amely Isten dicsőségét hirdeti.
A betlehemezés hagyománya, Jézus születésének megjelenítése Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik
A betlehemek a katolikus karácsonyi szokások részét képezik, s úgy tarják, Assisi Szent Ferenc állított ilyent először a falu népének, jámborságát növelendő, az itáliai Greccio melletti barlangban 1223-ban, s itt mondatta el rendtársaival az éjféli misét a környékről összegyűlt hívők tömege előtt. A fáklyafényben úszó, énekszóval kísért csodás jelenetben a hagyomány szerint élő állatok, ökrök, szamarak is részt vettek. Később a ferences rendi szerzetesek rendeztek először betlehemes misztériumjátékokat az itáliai városok közterületein.
A jelenet legkorábbi és legismertebb ábrázolása Giotto di Bondone Assisi-ben lévő, Szent Ferenc életének jelenetei bemutató freskósorozatának egyik képe. A pásztorjáték később világszerte hagyománnyá vált.
A gótika idején a templomok faragott oltárain tér vissza Jézus születésének bemutatása. A szereplők és elrendezésük sok szempontból arra utalnak, hogy az előbb a templomokban, az oltár lőtt, majd onnan kikerült karácsonyi dramatikus játékok nyomán születtek. Talán eleinte éppen ezek előtt a szoborcsoportok előtt adták elő a misztériumot.
A szokás elterjed, először Itáliában, majd Európa más részein is. Az itáliai, majd az innen származó francia betlehemek hatalmas építmények, melyek kis faragott szobrocskáikon csodálatos sokféleségben mutatják be a vidék népét, parasztjait, kézműveseit, gyakran száznál is több alakot jelenítve meg.
A történelmi Magyarországon, a 18-19. században Selmecbányán és környékén készültek hasonló, sokalakos betlehemek. A vidék megőrizte gazdag fafaragó-hagyományait, az 1880-as évektől állami támogatással a környéken működött a hegybányai gyermekjáték-készítő tanműhely és más fafaragó-iskolák is. A katolikus templomokban karácsony idején mind a mai napig felállítják a jelenet szobrait, bár már hosszú idő óta az alakok legtöbbször nem művészi alkotások. A népszokás szerint az alakoskodók, meleg subába öltözött fiúk jelenítik meg a pásztorokat.
Advent idején a keresztények nem csupán ajándékkal, hanem lelkileg is felkészülnek annak megünneplésére, hogy az isten fia emberi testet öltött és közénk született. Az élő betlehem célja a karácsony üzenetének átadása az esemény résztvevőinek.
