Sorban állás a pultnál, majd a cetlivel a kasszánál, aztán a blokkal vissza a kért áruért. A nagyobb üzletekben egykor így nézett ki a vásárlás.
A vevő többnyire nem fért hozzá az áhított portékához – közte állt a vitrin vagy a pult, no meg egy eladó. Kérnie kellett: előbb-utóbb kiszolgálták, de valamelyest ki volt szolgáltatva az eladónak.
Ma már annyira természetes, hogy bele sem gondolunk: nem volt mindig így. A hazai önkiszolgáló boltok térhódítása az 1950-es évek második felére tehető. Az élelmiszert és napi cikkeket forgalmazó boltok nyitották a sort.
Az önkiszolgáló üzletek hazai elterjedését az 1950-es évek második felétől a megfelelő árualap tette lehetővé, derül ki az MTVA összeállításából. Az élelmiszerüzletek (ikonikus magyar vállalatok) nevei jól ismert hívószavakká váltak.
A KÖZÉRT és tsai
A szabadpolcos rendszert a Csemege Kereskedelmi Vállalat vezette be. Az 1952-ben alapított, élelmiszert és napi cikkeket forgalmazó cég 27 fővárosi ABC- és 18 Csemege áruházával, valamint 27 vidéki városban, illetve a Balaton körül létesített üzlethálózatával a piac meghatározó hazai vállalatai közé tartozott. A rendszerváltást követő, 1991. évi privatizáció után Csemege-Julius Meinl Ipari és Kereskedelmi Rt. néven működött, majd beolvadt az új kereskedelmi láncokba.
Mindent a szemnek, de a kéznek is! Az önkiszolgáló üzletek lehetőséget biztosítottak az áru alaposabb szemrevételezésére. Ezért szükségessé vált az áruk biztonságos, „fogás- és vevőálló” csomagolása és a tájékozódást segítő feliratozása. A kimért termékek mellett megjelentek az egységcsomagok, ami elősegítette a hazai csomagolástechnológia fejlődését, bár komoly hiányosságok egészen a rendszerváltásig maradtak ezen a téren. (Pl. a műanyag fóliában értékesített friss tej szivárgásmentességét évtizedek alatt sem sikerült elérni.)
A hazai közellátás egyik „zászlóshajója” az 1948-ban négy társszervezetből alakult Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt., a KÖZÉRT sem akart lemaradni. Az alapításakor 358 budapesti és 31 vidéki bolttal rendelkező hálózat a fővárosban és vidéken is sorra nyitotta az önkiszolgáló egységeket. Ezekben az üzletekben vezették be az újdonságnak számító bolti kosarat, melynek létezett vesszőből fonott, bevonatos fémdrót, illetve műanyag változata is. Az 90-es évek közepétől a kis közérteket felváltották a nagyobb alapterületű élelmiszer-áruházak, ma már a diszkontok, szuper- és hipermarketek bonyolítják az élelmiszer-forgalom nagyobb részét.
Az önkiszolgáló üzletek a főváros és a megyeszékhelyek után idővel a kisvárosokban és a községekben is megjelentek, amit az is elősegített, hogy az ötvenes évek elején a falvak ellátását a területi alapon szervezett földműves-szövetkezetek, az ÁFÉSZ-ek jogelődei látták el. 1957-ben csaknem 13 ezer bolt és telep működött ebben a formában, míg alig öt esztendő múltán már 14500 egység. Az elnevezés 1967-ben született, azzal, hogy a gazdasági tevékenység átalakult, a kereskedelemre helyeződött a hangsúly a földművelésről a szövetkezeti formán belül, falvakban és városokban egyaránt elterjedtek. 1968-ban a földműves szövetkezet elnevezés Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetre (ÁFÉSZ) változott.
