„Rossz vicceket faragtak a kiadókra, a szerkesztőkre, a kiflikre, az omnibuszokra. 1845-ben már Petőfi dominált az asztalnál.” Hogyan hatott egymásra Jókai Mór és Petőfi Sándor? Milyen volt a magyar irodalom két kiemelkedő alakjának barátsága?
110 éve elhunyt Jókai Mórra emlékeznek pénteken Gödöllőn, a rendezvényen egyebek – A kőszívű ember fiai, a tavaszi hadjárat a Jókai művekben, illetve Jókai Fráter György című regényének gödöllői vonatkozása – mellett szó lesz arról is, hogy az író és a 165 éve meghalt Petőfi Sándor barátsága termékenyítően hatott a magyar irodalom mindkét kiemelkedő alakjának munkásságára.
Jókai és Petőfi barátsága
A két ifjú 1841-ben a már akkor patinás pápai református kollégiumban találkozott először – mondta el az MTI-nek Ratzky Rita irodalomtörténész, aki a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Pest megyei régiója által szervezett konferencia egyik előadójaként Jókai és Petőfi kapcsolatának alakulásáról beszél.
Egyfajta testvéri viszony alakult ki közöttük, amelyben a tapasztaltabb, két évvel idősebb Petőfi Sándor bátyként pátyolgatta Jókai Mórt. Irodalmi ambíciójuk is ekkor bontakozott ki a helyi önképző körben, Jókai az Istenítélet című novellájáért, Petőfi Sándor pedig a Szín és való című verséért kapott díjat. Az itt indult, egymást erősítő szellemi szárnyalás is hozzájárult ahhoz, hogy Jókai Mór mintegy 100 kötettel gazdagította irodalmunkat, Petőfi Sándort pedig rövid élete ellenére több mint 860 költeményével, novelláival és drámájával az egyik legtermékenyebb magyar költőként tartják számon. A barátság nem kizárólag a művészi kiteljesedésben jelent meg: a két irodalmár magánéletét is át- és átszőtte az egymás iránt érzett szeretet. Jókai így emlékszik vissza Életemből című írásában:
„Petőfi általában nagyon szerette a humort leveleiben, s ezt gyakran a levélborítékra is kiterjesztette; egyszer megharagudott rám valamiért, s hozzám intézett levelén ilyen címzet volt olvasható: Jókai Mórnak, legkisebb tisztelet nélkül.”
Ha összejöttek alig haladt a munka, beszélgettek „megjelent cikkekről, polémiákról, novellákról, versekről folytattak eszmecserét – írja Mikszáth Kálmán a két irodalmárról. – Rossz vicceket faragtak a kiadókra, a szerkesztőkre, a kiflikre, az omnibuszokra. 1845-ben már Petőfi dominált az asztalnál. Talán csak az egy Obernyiket nézték még többnek a pajtások, de az szótlan természetű volt. Petőfi pedig hovatovább mind jobban megszerette Móricot, csak az erősek ösztönszerű vonzalma a gyengékhez, magyarázza meg Petőfinek e majdnem beteges vonzalmát a szerény és szelíd természetű Jókaihoz, kinek lángeszét azonban egész biztonsággal ösmeri fel.”
Az író és a költő Pesten a polgári független Magyarország megteremtésének szellemében 1846-ban életre hívta a Tízek Társaságát, amelynek tagjai azután az 1848-as márciusi ifjakként váltak ismertté. Jókai Mór éppen március 15-én a Nemzeti Színházban, Katona József Bánk bánjának előadása után ismerkedett meg a nála 8 évvel idősebb színésznővel, Laborfalvi Rózával, a kapcsolatot a korkülönbség miatt Petőfi Sándor ellenezte, barátságuk is megromlott, legközelebb csak 1849 májusában találkoztak.
Petőfi Sándor levele Jókai anyjához
Pest, 1848. szeptember 6.
„Tisztelt Asszonynéném!
A küldött egyet-mást szíves köszönettel vettük. Laborfalvi Móricról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen ketté szakadt köztünk és örök időkre.
Szomorú vigasztalás, de én egyébble nem vígasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hog elvesztette ugyan a fiát, de igen-igen rossz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni.
Feleségemmel együtt tisztelvén kedves Asszonynénéméket, maradok
őszinte jóakarójuk
Petőfi Sándor”
A Jókai Mórra emlékező konferenciát a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskolában rendezik meg, ahol szó lesz az író regényeiről is.
