Nem tudunk egymás nélkül, közös összefogás nélkül boldogulni. A fogyatékos emberek, avagy a fogyatékkal élők nemzetközi napja a problémákra és az összetartásra hívja fel a figyelmet.
A szolidaritásnak pedig a legszemélyesebb kapcsolatokban kell elindulnia, megmutatkoznia – követendő példaként, a félelmek és a tévhitek, az elzárkózás és a tehetetlenség leküzdése érdekében.
Nem változott meg a világ, legalábbis számomra nem. Éltem, életben maradtam, nevettem, szóltam… és jártam. Újra jártam. Nem láttam magam másnak, korlátaim az enyémek voltak, mint ahogyan ma is az enyémek. Nem hittem magam másnak, hitem a jövőbeli futásban saját titkom. De mindebből semmi nem igaz. Nem voltam egyedül, nem vagyok egyedül, nem csak az enyém a korlátokkal teli élet, nem csak az enyém a jövőbeli futás lehetőségében vetett hitem. Szerencsés vagyok. Életben maradtam, és ismét járok. Futni pedig soha nem fogok. Megváltozott a világ. De nem látom magam másnak, fogyatékosnak. Csak mások látják, hogy nem úgy járok, mint ők, nem futok, mint ők, nem nyújtom fel a kezem, mint ők. (KM)
Közhely azt mondani, hogy az egészséges emberek kevésbé törődnek a fogyatékosokkal, mint kéne. Inkább gyakran észre sem veszik őket. Az ENSZ 1992-ben nyilvánította a fogyatékos emberek nemzetközi napjává december 3-át, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékkal született, illetve baleset, betegség miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottságra vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. Az így élők száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető, közülük 400 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között.
Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát. A fogyatékkal élők jogainak védelméről elfogadott egyezményt 2008. május 3-án lépett hatályba. Magyarország az elsők között csatlakozott az új egyezményhez. A konvenció megköveteli a csatlakozó országoktól, hogy fokozatosan könnyítsék meg a hátrányos helyzetűek részvételét a közlekedésben, az oktatásban, a munkában, a kikapcsolódásban, és törvényben kell tiltaniuk a fogyatékkal élők bármilyen megkülönböztetését, törölniük kell jogrendjükből a hátrányos megkülönbözetést tartalmazó jogszabályokat. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amely jelnyelven, Braille-írásos verzióban, az értelmi fogyatékosok számára könnyített változatban is hozzáférhető.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. (A fogyatékkal élők száma az Európai Unióban (EU) mintegy 80 millió, a lakosság 15 százaléka.)
Magyarország már kialakította az egyezménynek megfelelő jogszabályi környezetet. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvény célja és alapelvei megegyeznek a konvenció cikkeivel, 2006-ban elkészült az országos fogyatékosügyi program. A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők elsősorban nem segélyekből, hanem saját munkájukból szeretnének megélni, foglalkoztatásuk azonban többletfeladatokat ró a munkáltatóra. Az Országgyűlés 2011-ben elfogadta a megváltozott munkaképességű emberek ellátásának átalakításáról szóló törvényt. A rokkantsági nyugdíj megszűnt, a megváltozott munkaképességűek 2012-től rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kaphatnak.
