Hosszan tartó, türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Megyesi Gusztáv újságíró.
Hosszan tartó, türelemmel és méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt szeretett munkatársunk és barátunk, Megyesi Gusztáv – közölte az Élet és Irodalom Facebook-oldalán. Mint írják: Egy év megszakítással harmincegy évig volt a lap munkatársa különböző beosztásokban, 1992 és 1993 között főszerkesztőként dolgozott. Ha van ÉS-es stílus és szemlélet, akkor Megyesi egyik legmarkánsabb képviselője volt: a világra nyitott, szociálisan érzékeny. Néhány évig a Holmi szerkesztő-bizottsági tagja, publikált a régi Magyar Hírlapban és megszüntetéséig a Népszabadságban, a Hócipő szatirikus kéthetilap vezető publicistája volt. Gazdag pályafutása során számos kötete jelent meg, legutóbb, már betegsége idején a Roló alatt című válogatás. Munkásságát szakmai díjak sorával ismerték el.
„Afféle minősége ő a magyar riportnak, mint Bodor Ádám a novellának – olvasható Roló alatt c. könyvének ajánlójában. – Esterházy Péter egyszer azt írta, ha újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Szarkasztikus hang, mélyáramú irónia, éleslátás és a gondolati futamok meghökkentő fordulatai jellemzik a publicisztikáját. A magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb és legeredetibb alakja, tanítani képtelenség, észjárása szavatosság. Ő az az újságíró, akit nem lehet becsapni. Éltető eleme a képmutatás, a butaság, a hazugság, a bornírtság és a hétköznapi abszurditás. És igen, neki is van strómanja, az igazság.”
„Ha egy ország elhülyül, s ezt mindenki beismeri, sőt evidenciává válik, akkor nem úgy van az, hogy az elhülyülés csak nagy vonalakban látszik, hanem szép lassan alakot ölt az ember orra előtt a nap minden percében.”
Megkapta a Táncsics-díjat, a Joseph Pulitzer emlékdíjat, a Karinthy-gyűrűt és a Déri János-díjat többek között. Az Élet és Irodalom Megyesi Gusztávot saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
