84 éves korában elhunyt Vekerdy Tamás pszichológus, író, a Waldorf-pedagógia egyik fontos magyarországi képviselője.
A halálhírt Vekerdy Tamás hivatalos Facebook-oldalán tudattá: „Vekerdy Tanár Úr ma hajnalban csöndben elment.”
Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán végezte 1954 és 1958 között, ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte.
Szakmai cikkei, tanulmányai több folyóiratban is megjelentek, sorra adták ki a gyerekekkel, iskolákkal foglalkozó könyveit, szépirodalmi művei is sikert arattak.
„Annál nagyobb ajándékot, mint hogy együtt jól érezhetjük magunkat, egy gyerek nem kaphat! És ugyanígy jól kellene, hogy érezze magát az iskolában is. Mire egyesek rávágják, hogy ugyan már, az élet nem kerti ünnepély! Én speciel azt gondolom, hogy az élet minél több részének kerti ünnepélynek kellene lennie – arra kellene törekednünk, hogy az legyen, és többé-kevésbé újra meg újra azzá is tehetjük. Meggyőződésem, hogy az úristen nem azért tett minket ide, ebbe a gyönyörű teremtett világába, hogy egy életen keresztül csak gyötrődjünk, nyűglődjünk, görcsöljünk – úgy még az immunrendszerünk is rosszabbul működik, hamarabb megbetegszünk. A szenvedést nyilván egyikünk sem tudja megspórolni, az nemcsak a különböző bajokkal, veszteségekkel, tragédiákkal, de még a személyiség érésével is természetes módon együtt jár. Ám vegyük észre, hogy számos esetben teljesen fölösleges pluszszenvedést okozunk saját magunknak, ami olyan, mint a Karinthy-féle műtyúkszem. Tyúkszemek vannak, fájnak, hozzátartoznak az élethez – de érjük be annyival, amennyi adatik. Az, hogy még egy műtyúkszemet is beletegyünk a saját cipőnkbe, önsorsrontó marhaság! Ilyen a görcsösen teljesítmény-centrikus élet és ilyen ma nálunk az iskola is.” (Dr. Vekerdy Tamás: Belső szabadság)
