Képeslap itt, képeslap ott, képeslap mindenütt. 145 éve, 1869. október 1-jén az Osztrák-Magyar Monarchiában – a világon elsőként – bevezették a postai levelezőlapok használatát.
A levelezőlap ötletét a német birodalom postai főtanácsosa, dr. Heinrich Stephan vetette fel: 1865-ben az Észak-Német Posta Unió Karlsruhéban tartott konferenciáján javasolta a boríték nagyságú, keményebb, nyílt levél (postblatt = postai lap) bevezetését. Az ötletet később dr. Emmanuel Hermann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Pressében ismertette. Hermann kifejtette, hogy a levelek nagy része csak rövid közlést tartalmaz, ezekben semmiféle titok nincs, így az üzeneteket felesleges borítékba zárni, olcsó, nyílt lapon is közölhetők.
Ausztriában és Magyarországon a postaigazgatások 1869. október 1-jén hozták forgalomba a világ első postai levelezőlapját. Az osztrák kiadás címoldalán Correspondenz-Karte felirat és az osztrák címer szerepelt. A magyar lapok kétfélék voltak: az egyik német szöveggel és magyar címerrel, a másik Levelezési Lap felirattal és magyar címerrel készült. A postai tájékoztatók szerint a levelezési lap bevezetésének az volt a célja, hogy a lakosság olcsón tudjon rövid üzeneteket küldeni az ország bármely részébe. (A levelek akkori ötkrajcáros bérmentesítési díjával szemben a levelezőlapok az egész országban két krajcárért voltak továbbíthatók.)
Az osztrák és a magyar postaigazgatás egyidőben hozta forgalomba a ráírható szöveg tartalmának és terjedelmének korlátozása nélkül a „levelezési lap”-okat. A lapok jobb felső sarkába nyomtatott sárga színű bélyeg az akkori mindkét postaigazgatás területén érvényes 1867-es kiadású, a közös uralkodó, Ferenc József képmását ábrázoló 2 krajcáros bélyeg volt. Magyarországon a megjelenés napján tízezer, hat hét alatt egymillió darab levelezési lap fogyott el. Ez a postai újítás világszerte nagy feltűnést keltett. Az első napon csak a pesti központi postahivatalnál 10 ezer levelezőlap fogyott el.
Az új postai küldeményforma rövid időn belül az egész világon elterjedt: Németországban 1870 júniusában, Angliában az év októberében vezették be, az Egyesült Államokban az első lapot 1873. május elsején bocsátották ki, és egy hónap alatt 31 millió példányt adtak el belőle.
Amikor 1874-ben a berni nemzetközi postai konferencián létrejött az Egyetemes Postaunió, 22 európai ország és az amerikaiak megállapodtak abban, hogy a levelezőlapok a zárt levél díjának a feléért árusíthatók, és nemzetközileg is felhasználhatók. Párizsban, 1878. június 1-jén az Egyetemes Postakongresszus elfogadta hivatalos postai küldeménynek, szabványméretét 140×90 mm-ben állapította meg.
Hamarosan felmerült a gondolat, hogy a levelezőlapokon valamilyen képet is ábrázoljanak. Először a hivatalos levelezőlapokra nyomtattak – eredetileg más célra készült klisékről – rajzokat. A lapokat kezdetben az ország címerével díszítették, később ezt tájak, vonatok, gőzhajók, virágdíszek stb. képei váltották fel, vagyis 1870-72-től megjelentek a képes levelezőlapok. A magyar képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött.
A képes levelezőlapok elterjedése egyszerre köszönhető a kommunikáció felgyorsulásának és a magánszféra kiterjedésének. Köztudott, hogy ismert művészeink is gyakran küldtek képeslapot, akár önmagukról is. Így például Ady Endre saját fényképarcát szívesen ajándékozta, dedikálta, s képeslap formájában el is küldte például Boncza Bertának, Bölöni Györgynek, Lesznai Annának. Ady a legközvetlenebb és legtávolibb ismerőseinek is küldött a híres könyöklős arcképét hordozó levelezőlapból.
