Esterházy Péter Esti című könyve a 2010-es év legizgalmasabb irodalmi vállalkozása. Kosztolányi Dezső, Esti Kornél novellái folytatásért kiáltottak Esterházy életében, és ő megadta magát ennek a kívánalomnak.
Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeire rájátszva, azt kifordítva, átértelmezve, nagy írói szeretettel továbbírva beszél egy mai, Kosztolányinál nem kevésbé játékos és elegánsíró a saját mesterségéről, az öregedésről, a halálról és a mai életről, Istenről-hazáról-családról. Mintha azt mondaná: ha Kosztolányi ma élne, valami ilyesmit csinálna éppen most ezzel az Estivel.
A mű olvasható regényként és novellafüzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet. És – mintegy mellesleg – tartalmazza a kötet az utóbbi évek legszebb magyar klasszikus novelláit (lásd főleg az első és a tizenkettedik fejezetet), és a jelenkor legeredetibb kalandos tárcanovelláit is. Ez a mű ugyanakkor fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, melyben a 60 éves szerző rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal.
Kosztolányi Dezső 1933-ban megjelent Esti Kornél című kötete ezzel a mondattal kezdődik:
„Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél.”
Esterházy Péternél ugyanez a mondat:
„Már túljártam életem felén, amikor egy szeles tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél, jutott Esti Kornél eszébe (írtam egy szeles tavaszi napon)”
Esterházy Péter Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett. Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.
Az AEGON által felkért szakújságírók, szerkesztők, kritikusok 25 kötetet jelöltek a 2010-ben újonnan megjelent magyar irodalmi termésből, ezek közül Aczél Géza ő(szike), Bertók László Pénteken vasárnap, Borbély Szilárd A testhez, Esterházy Péter Esti, Garaczi László Arc és Hátraarc, Ferencz Győző Szakadás, Spiró György Tavaszi Tárlat, Szilasi László Szentek hárfája, Szvoren Edina Pertu és Térey János Protokoll című alkotása kapta a legtöbb pontot.
A zsűri hangsúlyozta, hogy az Esti több, mint egy regény, fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, amelyben a 60 éves szerző „rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal.”
