„Kedvenc költőm kezdettől fogva Petőfi Sándor és Arany János volt. Mint író legjobban szeretem Márai Sándort…” Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia száz éve született.
„Olyan családból származom, amely már 600 éve van a politikában. Már a génjeink is olyannyira átalakultak, hogy az embernek egyszerűen politikussá kell válnia. Számomra a politika mindenekelőtt felelősséget jelentett”
A huszadik század drámai eseményei erőteljesen befolyásolták a Tiroltól Erdélyig és Lengyelországtól Szarajevói terjedő birodalom örökösének, Habsburg Ottónak az életútját, amely egyben tükrözi is ezeket az eseményeket. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörökösének hivatalos neve Franz Josef Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen volt, Németországban Otto von Habsburg, Ausztriában Otto Habsburg-Lothringen néven szerepelt, mert az osztrák alkotmány tiltja a nemesi címek használatát. Habsburg Ottó főherceg, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse, száz éve, 1912. november 20-án született.
A trón árnyékában
Apja az 1916-ban megkoronázott IV. Károly (osztrák császárként I. Károly), anyja Zita pármai hercegnő volt. 1916-ban, négyévesen szerepelt először a nyilvánosság előtt I. Ferenc József temetésén, majd apja, Károly koronázásán. Az első világháború elvesztése után, 1918 novemberében Ausztria köztársaság lett. IV. Károly a magyar koronáról 1918. november 13-án mondott le, majd november 16-án a Nemzeti Tanács kihirdette a köztársaságot.
Közép-Európát az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ig uralta, amikor Károly, az utolsó Habsburg császár száműzetésbe menekült. Károly 1922-ben bekövetkezett halála után, a császár kilenc éves fia, Ottó lett a Habsburg család feje s ezt a pozícióját haláláig tartotta.
Miután Károly 1922-ben meghalt, örököse az elsőszülött Ottó lett. A család a baszkföldi Lequetóban telepedett le, ahol Ottót osztrák és magyar bencés tanárok tanították, és a horvát nyelvet is elsajátította. Károly özvegye, Zita nyolc gyermekével ezután a spanyolországi Lequeitióban élt, ahol Ottónak magyar tanítói is voltak, így nemcsak a nyelvet, de a kultúrát is megismerte. A család 1929-ben Belgiumba költözött, Ottó a leuveni katolikus egyetemen állam- és társadalomtudományokat hallgatott és 1935-ben kitüntetéssel doktorált. A fasizmust nyíltan ellenezte, tiltakozott az Anschluss (Ausztria a náci Harmadik Birodalomhoz csatolása) ellen, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából, a II. világháború idején az Egyesült Államokban is élt.
Ottó 1961-ben mondott le osztrák trónigényéről, és vállalta, hogy nem folytat Ausztriában politikai tevékenységet. Ezt hosszú közjogi vita követte, így a Habsburg-ház feje csak 1966-ban utazhatott ismét szülőhazájába.
Politika és család
Egész politikai pályáját meghatározta, hogy a második világháborúig a Habsburg restaurációs kísérletek központjában állt. Tevékeny szereplője volt a XX. század történelmi eseményeinek: hazafiként tiltakozott az Anschluss – Ausztriának a hitleri harmadik birodalomba való bekebelezése – ellen, és szembefordult a nácizmussal, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából. A Hitlerrel (aki az Anschlussnak az Otto fedőnevet adta) való minden kapcsolattól elzárkózó Ottó először Franciaországba, majd az Egyesült Államokba emigrált, ahol F. D. Roosevelttel is jó barátságba került. A mindig a jövőben élő, és a régi birodalom népeinek érdekeit képviselő és előmozdító politikus húsz éven át az Európai Parlament köztiszteletnek örvendő tagjaként működött. A trónigényéről történt hivatalos lemondása után is, hatalmi háttér hiányában is az európai közélet egyik legkitűnőbb ismerője, sőt formálója lett.
Az ötvenes évektől élénk kapcsolatot ápolt a magyar emigrációval, és a rendszerváltás előtt számos fórumon lépett fel a magyarság érdekeinek védelmében. Ausztria csak 1966-ban engedte be, miután 1961-ben lemondott minden trónigényéről, és vállalta, hogy nem folytat ott politikai tevékenységet. Ő maga így nyilatkozott erről Erich Feigl osztrák történésznek: „Köztudott, hogy családom már egy évezrede a politikában tevékenykedik. Ebből következően teljesen természetes, hogy már a kisgyermeknél felfedezhető a politika iránti érdeklődés.„
Igazi européer lett, lelkes szószólója az egységes Európa gondolatának. 31 éven át volt elnöke, haláláig tiszteletbeli elnöke a Páneurópai Uniónak, A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) képviselőjeként 1979-től húsz éven át volt tagja az Európai Parlamentnek, 1989-től a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának elnökeként egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett 1989. augusztusi „páneurópai pikniknek”, melynek során 700 keletnémet jutott át Ausztriába majd Nyugat-Németországba.
„Más megoldásokat is javasolnak egyesek, például egy minden államra kiterjedő Európai Föderációt. (…) De el tud képzelni valaki egy olyan központi hatalmat, ami Franciaország és Lengyelország vagy Belgium és Románia vagy Svédország és Görögország érdekeit egyesíteni tudná?”
Több nyelven, köztük magyarul is kiválóan beszélt, és négy ország – Németország, Ausztria, Horvátország és Magyarország – állampolgára lett. Magyarországon 60 település választotta díszpolgárává. Hét nyelven közel 30 könyve jelent meg történelmi, politikai és társadalompolitikai témákban, többek között őséről, V. Károly császárról. Számos akadémia választotta tagjává, a pécsi és a budapesti tudományegyetem pedig díszdoktorává, harmincnál is több művét adták ki, többségét német nyelven. Egészen haláláig aktív volt, még kilencvenedik életévén túl is évente több mint száz órát töltött repülőgépen, utazásai csaknem mindig a munkával voltak kapcsolatosak. „Olyan családból származom, amely már 600 éve van a politikában. Már a génjeink is olyannyira átalakultak, hogy az embernek egyszerűen politikussá kell válnia. Számomra a politika mindenekelőtt felelősséget jelentett” – vallotta.
Belátta, hogy a monarchiák és dinasztiák kora lejárt, a népek és országok együttműködése a lényeges. Tisztán látta korunk politikai és gazdasági kérdéseit, publicisztikájában részletesen elemezte a legkényesebb nemzetiségi kérdéseket is. 1999-ben magkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. 2005-ben Bajorországban IV. Károly Európa-éremmel tüntették ki az 1989-es határnyitásban játszott szerepéért.
„Kedvenc költőm kezdettől fogva Petőfi Sándor és Arany János volt. Mint író legjobban szeretem Márai Sándort, és azonkívül a nem magyarul beszélő világból Guglielmo Ferretót és Felix Somaryt. Mint történész legjobban tetszik nekem Emil Franzl és azonkívül, angol nyelven, William F. Buckley. Zeneszerzők közül legjobban szeretem Gershwint. Színházba, operába vagy koncertre egyszerűen nem érek rá menni, mivel mint aktív politikus minden este el vagyok foglalva valamilyen politikai tevékenységgel.”
Regina szász-meiningeni hercegnővel kötött házasságából öt lánya és két fia született. Felesége 2010-ben bekövetkezett halála után nem jelent meg többé a nyilvánosság előtt, németországi otthonában, Pöckingben hunyt el 2011. július 4-én. A Habsburg családi hagyományoknak megfelelően földi maradványait Bécsben helyezték örök nyugalomra, szívét a testtől külön, a Pannonhalmi Főapátságban helyezték el. Habsburg Ottó gyermekei és unokái a világ számos pontján élnek, Spanyolországtól Svédországon át egészen Örményországig, közülük Habsburg György magyar állampolgár, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a Magyar Vöröskereszt volt elnöke. A szűken vett családhoz harmincnyolcan tartoznak, de szélesebb körben a dinasztiának ma több mint háromszáz tagja viseli a Habsburg nevet. 2011. július 4-én a bajorországi Pöckingben hunyt el, Bécsben temették el, de szívurnáját a pannonhalmi főapátság altemplomában helyezték el.
