„Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél.” Mahátma Gandhi nevét híveitől kapta, a szanszkrit szó, jelentése: „nagy lélek”. Úgy vélte, ha India lakossága jobban megismerné egymás vallását és hagyományait, erősödne a megértés az emberek között.
Mahátma Gandhi, a „nagy lélek” néven vált ismertté az egész világon, s lett a békés ellenállás jelképévé. Az indiai politikus, aki az 1920-as évektől az ország szellemi vezetője, a nemzet atyja, India felszabadítója volt 65 éve, 1948. január 30-án halt meg Újdelhiben.
„Mahátma”
Mohandász Karamcsand „Mahátma” Gandhi a Gudzsarat állambeli Porbandarban jómodú családban született 1869. október 2-án. Vallásos hindu nevelést kapott, de hatott rá az erőszakmentességet és toleranciát hirdető dzsáinizmus is. Gandhi édesanyja apja negyedik felesége volt, így számos fivére és nővére nevelkedett a házban. Rajtuk kívül, a hagyományoknak megfelelően, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek és egyéb rokonok éltek szoros közelségben egymással. Noha a nagy házban mindig akadt játszótársa, a kis Monandász félénk és ideges kisfiú lévén gyakran még a szellemektől is rettegett, így az asszonyok állandóan dédelgették, óvták mindentől. 1927-ben így írt Önéletrajzában: „Félénk voltam, és kerültem az emberek társaságát… Órakezdésre megjelenni az iskolában, és ahogy a tanulás véget ért, hazaszaladni, ez volt rendes szokásom, mert képtelen lettem volna szóba állni bárkivel is.”
A helyi szokásoknak megfelelően tizenhárom évesen megnősítették, Kaszturbai Makandzsit, egy porbandari kereskedő szintén tizenhárom éves leányát vette feleségül. A gyermekkorban kötött házasság abban az időben megszokott dolog volt Indiában, a fiatalok nem maguk választották társukat; a házasságról a szülők döntöttek. „Csak annyit jelentett számomra (az esküvő), hogy szép ruhákat viselhetek, peregnek a dobok, vonul az esküvői menet, és jókat eszünk…” Az esküvő után az ifjú pár a fiú szüleinél lakott, és bár alig ismerték egymást, amikor összeházasodtak, Kaszturbai nagyszerű társa lett férjének. Erős akarata gyengédséggel társult, s a pár lassacskán szerelemmel is megszerette egymást; 62 évet töltöttek együtt.
Fiatalon egy ideig ateista volt, s kipróbálta a dohányzást és a húsevést is. 1888-tól a londoni Inner Temple College hallgatójaként jogot tanult, 1891-ben ügyvéddé avatták.
Hazatérve kérvényeket írt megrendelésre, majd 1893-ban egy indiai kereskedőcég ügyvédjeként Dél-Afrikában kapott állást. Itt húsz évet töltött el, s a faji megkülönböztetéssel szembesülve az itteni indiaiak szószólója lett. Ebben az időben alakította ki filozófiai rendszerét, amelynek lényege, hogy az igazság ereje győz, így passzív ellenállással kell elérni a kitűzött célokat.
Amikor 1906-ban a brit hatóságok egy megalázó rendeletet adtak ki az indiaiak nyilvántartására, a Gandhi vezette indiaiak a megtorlást is vállalva tiltakoztak. Az erőszakmentes ellenállás, a szatjágraha eredménnyel járt, a rendeletet 1914-ben visszavonták. Dél-afrikai évei alatt sikeres ügyvéd és kimagasló politikai személyiség lett, neve széles körben ismertté vált.
1914-ben tért haza, 1919-ben, az amritszári mészárláskor kapcsolódott be az országos politikába. 1920-tól volt a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője. Fegyvertelen harcot, „együtt nem működést” hirdetett a brit gyarmatosítókkal szemben, polgári engedetlenségi mozgalma bojkottálta a brit intézményeket és árukat. Gandhi többször került börtönbe, többször folytatott éhségsztrájkot, de célját mindig elérte. 1934-ben lemondott a Kongresszus Párt vezetéséről, mert szerinte vezetőtársai az erőszakmentességet csak eszköznek tartották. A II. világháború idején újra szembefordult pártjával, amely az autonómia fejében támogatta a briteket.
Függetlenség, halál és gyász
Miután közzétette felhívását: „Angolok, ki Indiából!”, másodszor is börtönbe zárták. A csaknem két évig tartó raboskodás ideje alatt ismét fellángolt az erőszak Indiában, így a börtönben megint böjtölni kezdett, hogy a lázongókat nyugalomra bírja.
Két személyes tragédiát azonban ő sem tudott megakadályozni. Feleségét és titkárát ugyancsak bebörtönözték. Mahádév Dészái több mint húsz éven át volt hűséges munkatársa és barátja, intelligens tanult emberként segítette Gandhit. Alig néhány nappal bezárása után Dészái váratlanul elhunyt. Felesége, Kaszturbai, akit felszólalt férje védelmében, a börtönben vált komolyan beteggé, többször is szívrohamot kapott, mígnem 1944 februárjában ő is végleg elhagyta Gandhit. A csapások hatására neki is rohamosan romlani kezdett az egészsége, ezért néhány hónappal Kaszturbai halála után a hatóság úgy döntött, szabadon engedi.
Nem tudta megakadályozni, hogy a kivonuló britek a hindu-muszlim ellentétre játszva gyarmatukat, az egységes országot, két részre (India és Pakisztán) osszák. Miután az országot megosztották, 1947. augusztus 15-én végérvényesen kimondták India függetlenségét. Az egység elvesztését, a két közösség közti összecsapásokat Gandhi tragédiaként élte meg.
Emberek milliói ünnepelték a Függetlenség napját, de ő nem csatlakozott az ünneplőkhöz. Gyalog járta a falvakat a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedve, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.
A szélsőséges hinduk elítélték túlzott szimpátiáját a muszlim lakosság iránt, 1948. január 30-án egy hindu fanatikus gyilkos golyója oltotta ki életét, a legenda szerint utolsó szavaival („Hé, Rám”) Ráma istent hívta. A gyász nemcsak Indiai lakosságát sújtotta le, hanem az egész világét, hamvait több urnába osztották szét és India különböző részein állították ki. Gandhi barátja és akkor már India miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru ezekkel a szavakkal búcsúzott: „A fény, mely ebben az országban világított, nem közönséges fény volt… ez a fény az élő igazság fénye… kivezetett minket tévelygéseink közül, és ennek az ősi országnak meghozta a szabadságot.”
Családja kérésére halála 60. évfordulóján hindu szokásoknak megfelelően a hamvakat a tenger fölött szórták szét. Két célja, a függetlenség és népe felemelése közül Gandhi az elsőt maradéktalanul elérte, a második azonban csak részben valósult meg.
A Mahátma – Nagy Lélek – nevet Rabindranath Tagore író adta neki. Gandhi ma is India legjobban tisztelt fia, aki bírálhatatlannak számít, emlékhelyét zarándokok tömege keresi fel. Életéről 1982-ben Richard Attenborough rendezett filmet Ben Kingsley főszereplésével. 2006-ban az ENSZ-közgyűlés 61. ülésszaka október 2-át, Gandhi születésének napját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. 2007-ben ünnepelték először.
GT
Felhasznált irodalom:
Mohandász Karamcsand Gandhi: Önéletrajz, Európa
Gáthy Vera: Gandhi, Akadémiai
MTI Sajtó
