„Megkezdődött a hosszú, vértelen, de keserves küzdelem, mely csak a minapi választással ért véget, reméljük: végleg, és higgyük: hogy a szabadság s nem a nyomorúság győzelmével.” 100 éve született Göncz Árpád író, több ismert regény műfordítója, politikus, 1990 és 2000 között Magyarország köztársasági elnöke, sokáig az ország legnépszerűbb politikusa.
„Író vagyok s fordító – mindenekelőtt angol nyelvű művek fordítója. De szívesen írok könyvekről. Hogy ezt én miért nem nevezem kritikának? Talán azért, mert csak olyan könyvről írok, amelyet szeretek, amelyet fontosnak érzek, amelyről személyes mondanivalóm van.” (Göncz Árpád: Gyaluforgács)
A rendszerváltás utáni első évtized legnépszerűbb politikusa 1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt, a bíró halálos ítéletet akart kiszabni rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében.
GÖNCZ ÁRPÁD: AZ ELSŐ
A várost ért első két bomba a jómódú író villájára és az Isten házára, egy templomra esett.
A megrendült író kiáltványt írt, s a romházat a köznek adta.
Isten nem írt kiáltványt.
A várost utóbb még számos légitámadás érte.
Göncz Árpád Budapesti értelmiségi családban született 1922. február 10-én. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1944-ben. Még ebben az évben behívták katonának, de Németországba vezényelt egységétől megszökött. Részt vett a magyarországi fegyveres ellenállásban, a Táncsics-zászlóaljban harcolt.
A világháború után csatlakozott a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párthoz (FKGP), előbb a párt ifjúsági tagozatát vezette, majd a Nemzedék című lap felelős szerkesztője lett. Dolgozott a párt parlamenti csoportja mellett, valamint a párt főtitkára, Kovács Béla személyi titkáraként. Az FKGP 1947-48-as szétbomlasztását követően csak segédmunkásként és csőlakatosként sikerült elhelyezkednie.
„Az életfogytiglani ítélet nem nekem szólt, hanem elsősorban Bibó Istvánnak, én a Bibó-per másodrendű vádlottja voltam.” (Az 1956-os forradalmat követő megtorlás során rá kirótt büntetésről, Magyar Hírlap, 2006. október 20.)
Harmincéves volt, amikor 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, a tanulás mellett talajvédelmi technikusként és agronómusként dolgozott. Diplomát nem szerezhetett, mert 1956-ban eltávolították az egyetemről amiatt, hogy a Parasztszövetség tagjaként részt vett a forradalomban. (Az agrártudományi egyetemet aztán később sem volt módja befejezni.) Az 1956. november 4-i szovjet intervenció után szerepet vállalt a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által írt memorandumok szövegezésében és külföldre juttatásában.
1957-ben a Bibó-per másodrendű vádlottja volt. Bár az ügyész életfogytiglani börtönt kért, a bíró halálos ítéletet akart kiszabni rá. Csak évtizedekkel később derült ki, hogy India moszkvai nagykövetsége járt közben a vádlottak érdekében, de az utolsó pillanatban született felső szintű döntést csak az ügyész kapta kézhez. Göncz Árpád – ahogy 2001-ben elmondta – „végre nyugodtan alhatott”, az életfogytiglani börtönnel kapcsolatban pedig abban bízott, hogy 6-7 évet kell csak letöltenie, mert Kelet-Európában addig él egy politikai rendszer.
„Wisinger I. : Sokan ismerik azt a kijelentést, hogy önből a börtön csinált írót.
Göncz Árpád: Először is meg kell kérdeznem magamtól, hogy valóban író vagyok -e. Előző foglalkozásom kétségtelenül az volt, s ha vissza kell mennem valahova, „oda” megyek vissza. Az Írószövetségenk ma Magyarországon vagy hétszáz tagja van. A rossz nyelvek szerint a magyar irodalom kezdete óta összesen nem volt Magyarországon hétszáz író.
W.I.: Mi tesz valakit íróvá?
G. Á.: Csak arról beszélhetek, hogy ez velem hogyan történt. Három évig dolgoztam „odabent” fordítóként. Ezt a munkát igyekeztem, főleg formailag, igényesen elvégezni. A Churchill-emlékiratok, Kennedy- beszédek, második világháborús emlékiratok fordítását. Általában: szerettem olyan munkát kifogni, ami örömet szerzett, feladatot is jelentett.” (László György – Wisinger István – Göncz Árpád: Beszélgetések az elnökkel)
A börtönben megtanult angolul, így amikor 1963-ban – Bibó Istvánnal együtt – amnesztiával szabadult, a Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója lett. 1964-től a Talajjavító Vállalat munkatársaként, 1965-től szabadfoglalkozású műfordítóként és íróként tevékenykedett. Olyan drámák fűződnek nevéhez, mint a Mérleg, a Rácsok, a Magyar Médeia. Sarusok címmel regénye, Találkozások címen novelláskötete jelent meg.
Az angol irodalom kiváló tolmácsolásáért 1989-ben a rangos Wheatland-díjjal tüntették ki. Műfordítói tevékenysége rendkívül sokszínű, mások mellett Doctorow, Faulkner, Golding, Hemingway, Susan Sontag, Updike és Tolkien műveit ültette át magyarra.
A nyolcvanas évek második felében tagja lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1989-ben az Írószövetség elnökévé választották, 1990-ben a szervezet tiszteletbeli elnöke lett.
Az első szabad választások után az új Országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád lett a házelnök, és ő látta el az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége megegyezése nyomán 1990. augusztus 3-án a parlament öt évre őt választotta a Magyar Köztársaság elnökévé, majd mandátumának letelte után, 1995. június 19-én újraválasztották e tisztségben.
Elnökségének tíz éve alatt néha nehéz csatákat kellett megvívnia, mint például a taxisblokád idején, vagy amikor ellenállt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei leváltásának.
„Élénken él emlékezetemben az a pillanat, amikor 1990 januárjában – nem egészen egy hónappal azután, hogy csehszlovák elnökké választottak – első ízben találkoztam Budapesten Göncz Árpáddal, az ismert magyar íróval.
Egy ilyen találkozás mindaddig elképzelhetetlen volt, hiszen először elnökké kellett lennem ahhoz, hogy egyáltalán útlevelet kapjak. Őt akkor még nem kötötték a politikusi tisztség szabályai, én pedig még nem éreztem korlátozva magam tisztségem által. Manapság, amikor az államférfiak utazásait a protokoll-szakemberek szúrós tekintete felügyeli, elképzelhetetlenek az akkori találkozók és a mindent meghatározó rögtönzések. De akkoriban szinte bármi megeshetett, persze azt is el kell mondani, hogy a kor, amelyben éltünk, ezt számunkra lehetővé tette, és előre szemet is hunyt felette.
Ugyanakkor a totalitárius renddel szembeni ellenállás résztvevőjével találkozni valahogy több is volt az írópályatárssal való szívélyes eszmecserénél. Azt az üzenetet hordozta, hogy ugyan tárgyalnunk kell a hatalom hivatalos képviselőivel, de mi az átfogó politikai változások hívei vagyunk. Néhány hónappal később magyar kollégámat is köztársasági elnökké választották, én pedig csehszlovák, azután pedig cseh államfőként jobb partnerről és barátról, mint Göncz Árpád, nem is álmodhattam volna.” (Václav Havel Göncz Árpádról)
Államfőként törvények százait ellenjegyezte, normakontroll kérésére feljogosító jogkörével kilenc alkalommal élt. Egy ízben ő maga kezdeményezett törvényt: indítványozta a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport elleni gyűlöletre uszítás bűncselekménnyé nyilvánítását. Elnöksége idején ő volt Magyarország legnépszerűbb politikusa. Köztársasági elnökként több mint 130 alkalommal járt külföldön, összesen 70 országban, ő volt az első magyar államfő, aki hivatalos látogatást tett az Egyesült Államokban, Japánban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában.
Göncz Árpád életében számos kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpolgárává. 2000-ben az amerikai kormány díjat alapított a tiszteletére, melyet évente adnak olyan magyar személynek, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt a demokrácia és az emberi jogok érvényesítésében.
2012-ben, 90. születésnapja alkalmával gyermekei elhatározták a Göncz Árpád Alapítvány létrehozását az író-műfordító-politikus életének és munkásságának bemutatására, az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására, valamint művei és róla szóló művek megjelentetésének elősegítésére.
Fotók forrása: Göncz Árpád Alapítvány, Fortepan
