„Az ember annyit ér, amennyi jót tesz.” Tíz éve távozott Göncz Árpád, a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnöke, író, műfordító és a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legemberibb hangú közéleti alakja. Szavai ma is élnek, útjelzőként mutatva irányt az emberség, a tisztesség és a párbeszéd felé.
„Az ember nem ura a világnak, hanem része”
Göncz Árpád 1922. február 10-én Budapesten született. Volt jogi tanácsadó, talajvédelmi technikus, üzemszervező agronómus, szerkesztő, majd a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélték. Büntetéséből 1963-ban amnesztiával szabadult. Fogsága idején megtanult angolul, és 1963-tól szakfordítóként, 1965-től műfordítóként és szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
Drámaíróként ismert alkotásai a Magyar Médeia, a Mérleg, a Rácsok, a Pesszimista komédia, a Perszephoné, a Krisztályrács. Sarusok címmel regénye, Találkozások, majd Hazatérés címen novelláskötetei jelentek meg. Gyaluforgács címmel adták ki esszéit, jegyzeteit, interjúit, majd Sodrásban címmel válogatott beszédeit. 2007-ben jelent meg a Visszanézve című könyv, amely az 1990-től készült rádióbeszélgetések és a tisztelői által készített írások mellett az általa írt Hazatérés című novellát is tartalmazta.
Száznál több mű – főként angol és amerikai szerzőktől – fordítója: J. Baldwin, E. L. Doktorow, W. Faulkner, W. Golding, E. Hemingway, W. Styron, S. Sontag, J. Updike, E. Wharton. Ezek közül a leismertebb a Tövismadarak, a Ragtime és a Gyűrűk ura (melynek jelentős részét fordította), s 2002-től ő volt a Magyar Tolkien Társaság tiszteletbeli elnöke. Felesége, Göntér Mária Zsuzsanna diplomás szociális gondozóval együtt hozták létre 1993-ban a „Kézenfogva” Összefogás a Fogyatékosokért Alapítványt.
Göncz Árpád József Attila-díjas író, műfordító, politikus, 1990–2000 között Magyarország első köztársasági elnöke 10 éve hunyt el. Gondolataival emlékezünk rá.
GÖNCZ ÁRPÁD: GYALUFORGÁCS
(részlet)
Író vagyok s fordító – mindenekelőtt angol nyelvű művek fordítója. De szívesen írok könyvekről. Hogy ezt én miért nem nevezem kritikának? Talán azért, mert csak olyan könyvről írok, amelyet szeretek, amelyet fontosnak érzek, amelyről személyes mondanivalóm van.
GÖNCZ ÁRPÁD: TALÁLKOZÁSOK
(részlet)
Kép
Sápadt fénycsápok a borult égen idegesen ide-odakúszó fénykörök két fénycsáp ollójában csillogó fénybogár ernyőn ledobott fürtös fényvirág alant lassan elnyúló sűrűn folyó árnyékok a ház sarkának gyászfekete vetülete az utcakövön a fénybogár körül bárányfehéren kibomló pamacsok villanó torkolattüzek sötét ágyúböffenések repeszek szürke esőkopogása.
GÖNCZ ÁRPÁD: GYALUFORGÁCS
(részlet)
Hűtlen-hűségesen
Mondjam azt: a fordító hatást fordít? Szerényebb vagyok: csak szeretne hatást fordítani. A hatás ugyanis lefordíthatatlan, mert megfoghatatlan; ahány olvasó, annyiféle. Végső soron csak egyféle hatást képes „lefordítani”: amit a mű őrá tett. De minél érzékenyebb, minél jobb ismerője annak a nyelvi, emberi környezetnek, amelyben az eredeti mű létrejött, annál inkább képes megközelíteni azt az elképzelt, kétségkívül létező, de korántsem egynemű hatást, melyet az eredeti mű olvasóira, befogadóira anyanyelvükön tehetett.
GÖNCZ ÁRPÁD: ÉLETEM
(részlet)
Az egyetemen mindazonáltal furcsa dolgokat tanultunk. Szovjet hivatalos tankönyvből például azt, hogyan kell fekete ugaros gazdálkodást folytatni, ami ugye Magyarországon már 150 éve nincsen. […] Effektíve tanultam a málhás teve átszámítását normál lófogatra, miközben nálunk a törökökkel ment ki az utolsó teve. Az egyetemeken a professzor az órán elmondta a hazugságot, és a szeme se rebbent, a hallgatója megtanulta és levizsgázott belőle, és a szeme se rezzent.
GÖNCZ ÁRPÁD: TALÁLKOZÁSOK
(részlet)
Az örökség
Mert a félisten létnek két oldala van: egy isteni meg egy emberi – a félisten megörökli az istenszülő minden bűnét-erényét – s talán hatalma egy részét – meg az emberszülőét, s vele az esendőségét… a baj csak az, hogy ez a kettő sose vegyül, csak keveredik.
Dési János: Árpi bácsi
(részlet)
Dezsényi Katalin, kollégája az Európa Könyvkiadóban, elevenített fel egy hajdani beszélgetést:
„Nem sokkal az elnökké választása előtt bejött az Európa Kiadóba. Dumáltunk, s közben valaki csak úgy megjegyezte:
– Kíváncsi vagyok, ki lesz a köztársasági elnök.
– Gyerekek, valószínűleg én leszek – felelte Göncz. – A hasunkat fogtuk a röhögéstől.”
