„Az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel…” 170 éve született Apponyi Albert gróf, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa.
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária aulikus – a bécsi udvart támogató – arisztokrata családból származott, apja Apponyi György gróf, anyja Sztáray Júlia grófnő volt. 1846. május 29-én született Bécsben.
„Gyermekkorom a lehető legboldogabb volt. Atyám és anyám a legbensőbb kölcsönös szeretetben éltek ; soha árnyék nem esett annak a családi életnek tökéletes összhangjára, amelyben Isten kegyelméből felnőttem. Erős egyéniség volt mind a két szülő. Atyám nagy tehetsége, szilárd és kristálytiszta jelleme mellett jószivű és szeretetreméltó volt, amennyire ember az lehet. Akik vele csak felületesen érintkeztek, ridegnek találták. de családi és benső baráti körben ennek nyoma sem volt. Élénk humorérzéke volt, szerette az ártatlan tréfát – ártatlant mondok, mert sohasem hallottam tőle olyant, amivel felebarátjának árthatott volna.” (…)
„Szóval olyan családi légkörben nőttem fel, ahol a tiszta erkölcs, az erkölcsileg jó magától értetődő, természetszerű dolognak tekintetett és mint olyan érvényesült, a rossz pedig valami távoleső, inkább csak elméletben létező, néhány elvetemült vagy szerencsétlen embert érintő jelenségként szerepelt, ami minket nem is érinthet. De ne gondolja senki, hogy ebben a miliőben valami rideg, örömtelen aszkétizmus uralkodott; korántsem.” (Apponyi Albert: Emlékirataim)
A bécsi és pesti egyetemen végzett jogot, 1868-70-ben tanulmányutat tett Nyugat-Európában. 1872-75-ben a Deák-párt képviselője volt Szentendrén, majd a konzervatív jobboldali ellenzék tagja. 1878-tól az Egyesült Ellenzék (Mérsékelt Ellenzék, 1892-től Nemzeti Párt) meghatározó alakja, majd vezére lett, 1881-től haláláig a jászberényi kerületet képviselte.
„Ezt a hamis helyzetet, melyben tagadhatatlanul voltam, nagyban enyhitette Deák Ferencnek irántam való igaz jóakarata. Az 1865-ik országgyűlésen történt összezördülés dacára, ő atyámat nagyon lisztelte és szerette és ezt velem is éreztette.
Hálás szivvel kell megemlékeznem arról, hogy az „öreg ur** parlamenti életem ezen első nehéz hónapjaiban néhányszor valósággal tüntetett mellettem, és ezzel csakhamar kedvezővé tette helyzetemet.” (Apponyi Albert: Emlékirataim)
Az 1880-as évek végén feladva ókonzervatív nézeteit a kiegyezésben megfogalmazott nemzeti jogok érvényre juttatását vette programjába: a magyar vezényleti nyelvet, az agráriusok gazdasági követeléseit, a hitelek és védővámok kérdését, a közigazgatás államosítását. 1892-ben ő indította az állam és egyház elválasztását hozó egyházpolitikai harcokat, de a kötelező polgári házasságkötést már nem fogadta el. 1898-99-ben jelentős szerepe volt a Bánffy-kormány megbuktatásában, majd pártjával belépett a Szabadelvű Pártba, s 1901-től két évig a képviselőház elnöke volt. 1903-ban a katonai kérdésben tartott, házszabály-ellenes „zsebkendő-szavazás” után kilépett a kormánypártból, s újra alapította a Nemzeti Pártot. 1905-ben híveivel a Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott, a kormánypárt választási veresége után szemben állt a törvénytelenül kinevezett Fejérváry-kormánnyal.
1906-10 közt a Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként ingyenes elemi oktatást vezetett be, felemelte a tanítók fizetését, de a nemzetiségi gyerekeknek a magyar nyelv elsajátítását írta elő négy év alatt (Lex Apponyi). A Függetlenségi és 48-as Párt 1909-es kettéválásakor Kossuth Ferenc konzervatívabb szárnyához állt, Kossuth 1914-es halála után az újraegyesült párt elnöke lett. A világháború elején nemzeti összefogásra szólított fel, de 1916-tól már támadta a Tisza-kormányt, általános választójogot követelve. 1917-18-ban újra vallás és közoktatási miniszter lett, majd visszavonult, a kommün alatt a csehszlovákok megszállta eberhardi birtokán élt.
„Tisza István vezetése alatt, aki sok tekintetben fölötte állott apjának, bár nem birt annak gyakorlati okosságával, de akinek életerős és akaratos temperamentuma negatív eredményekkel be nem érhette, a rendszer némileg átmódosult. Vele többször folytattam bizalmas beszélgetéseket, melyekre alkalmam lesz visszatérni. Az ő módszere egyáltalán bizonyos kicsinyességektől mentesebb.” (Apponyi Albert: Emlékirataim)
1919 végén a Huszár-kormány kinevezte a magyar küldöttség vezetőjévé a trianoni béketárgyalásokon. Három nyelven elmondott, szónoki teljesítményként kiemelkedő 1920. január 16-i beszéde történeti-jogi érvekkel s a bolsevizmus elleni harcra hivatkozva próbálta Magyarország integritását megvédeni. Mivel azonban a területi kérdést jóval előbb eldöntötték, még azt sem érte el, hogy az új határok mentén élő 3 millió magyar népszavazáson dönthessen, akar-e az utódállamok polgára lenni. 1920. február 15-én ő vette át Neuilly-ben a békediktátumot, a békeszerződést azonban nem írta alá, ezután az egész küldöttség lemondott, a szerződést Benárd Ágost miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá.
A nemzetgyűlésben a pártonkívüli legitimista ellenzék egyik vezetője lett, de Bethlen István kormányfő 1921-ben ügyes taktikával háttérbe szorította az igen népszerű, királypárti Apponyit, aki ezután főleg külpolitikával foglalkozott. 1922-ben a nemzetgyűlés korelnöke volt, 1923-tól Magyarország fődelegátusa lett a Népszövetségben, revíziót és népszavazást követelt a vegyes lakosságú területeken.
1898-tól az MTA tiszteleti tagja, 1890-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1920-tól a Szent István Akadémia elnöke volt. 1921-ben az aranygyapjas rend lovagja lett. 1933. február 7-én Genfben halt meg.
„Örömöm telt beszédeim gondos előkészítésében és gondos kicsíszolásában. Ellenzéken van időnk az ilyesmire. Megmaradtam módszeremnél, mely szerint a szónoklatot szószerint előre le nem írtam, mert a tapasztalás arra tanított, hogy a hallgatósággal előálló delejes kölcsönhatás többnyire a legjobb kitételeket adja ajkaimra…” (Apponyi Albert: Emlékirataim)
Apponyi az oktatásügyben az egységes magyar állameszmét képviselte, de mindenkit jogosultnak tartott „faji egyénisége” kifejtésére. Fontos volt számára, hogy az európai kultúra értékei épüljenek be iskoláink műveltségi anyagába, az oktatás-politikát kapocsnak vélte, mely keletre közvetíti a nyugati civilizációt. A parlamentben sokat szerepelt, a népiskolai törvény vitájában 25 alkalommal szólalt fel, de az egységes középiskola évtizedes ügyében keveset tett, a felsőfokú képzés terén csak részkérdésekkel foglalkozott. Kiváló szónok volt, beszédeit jogi szabatosság, kitűnő formaérzék, magas eszmeiség és fegyelmezett gondolkodás jellemezte, ám a gondolatok tetszetős megfogalmazása olykor politikai következetlenséget eredményezett.
Konzervativizmusát Eötvös Józsefi szabadelvűség színezte, annak vallási semlegessége nélkül, de szólt a felekezeti elfogultság ellen s a lelkiismereti szabadság mellett is. Bár a nemzet jövőjét a dinasztiához ragaszkodva, a Monarchián belül képzelte el, a királyi hatalom ellen a magyar állami jogfolytonosság őreként lépett fel.
„Az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire, és amely nemzet ezt fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.” (…)
„Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani.” (Részlet Apponyi Albert 1920. január 16-i híres beszédéből)
Párizsi beszédében előre jelezte a trianoni döntés okozta későbbi bajokat. Bár magyar kultúrfölényről, a Kárpát medence egységéről szólt s Európa védőbástyájának mondta hazánkat, a megszállt területek helyzetére utalva óvott a balkáni zavarok terjedésétől. A győztesek szemére vetette a wilsoni önrendelkezési elv mellőzését, a magyarok számára a béketerv bevezetése esetére garanciákat követelt.
Gróf Apponyi Albert Emlékirataim – Ötven év címet viselő visszaemlékezését a Magyar Elektronikus Könyvtár-on is elolvashatjuk. A teljes emlékiratot a Helikon Kiadó jelenteti meg idén júniusban.
