255 éve, 1764. január 7-én mészárolta le az osztrák katonaság a Madéfalván egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyeket.
Csíkszeredától északra, a Madéfalvi Hargita lábánál fekszik, egy községet alkot Csíkcsicsóval. A település a „csíki Szent Bertalan-éj” – a siculicidium, avagy a madéfalvi veszedelem színhelye volt.
A siculicidium (székely gyilkosság) néven is ismert végzetes esemény előzménye 1760-ra nyúlik vissza, amikor Mária Terézia császárnő elrendelte a Rákóczi-szabadságharc leverése után megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt székely határőrség újbóli felállítását. A határőrségbe először csak románokat szerveztek, majd 1762-ben elkezdték a székelyekből is a határőrség szervezésé. A székelyek jelentős része a földesúri terhek alóli szabadulás reményében önként jelentkezett, de amikor kiderült, hogy adóikat továbbra is fizetni kell, idegenben is kell majd szolgálniuk, mégpedig német vezénylet alatt, és régi szabadságjogaikat sem nyerik vissza, sokan meggondolták magukat.
Mária Terézia erre elrendelte az erőszakos sorozást, ami elől a főleg csíki, kisebb részben háromszéki székelyek közül sokan elbujdokoltak, mintegy 2500-an azonban összegyűltek az Olt menti Madéfalván, és tiltakozó petíció megfogalmazásába kezdtek. A falut 1764. január 7-én hajnalban 1350 császári katona rohanta meg, mindenkit lekaszaboltak, akit értek, a menekülők üldözésére pedig lovasokat is bevetettek. A vérfürdőnek hivatalos jelentések szerint mintegy 200, más adatok szerint 400 áldozata volt, köztük nők és gyermekek is.
A vérengzés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése márciusra befejeződött. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók sorait gyarapították, nagy részüket később Hadik András Bukovinába telepítette, ők alapították az öt bukovinai székely falut. Ezek lakói a 19-20. században több hullámban visszatértek, s ma szétszóródva élnek. A madéfalvi veszedelem után székelyek ezrei vándoroltak ki Moldvába. A hagyományok szerint ezek a menekültek alapították a bukovinai öt székely falut is (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont végleg a Kárpátok másik oldalán maradtak. Madéfalván 1905-ben állították fel a siculicidium emlékművét, a történtekről Nyirő József írt regényt Madéfalvi veszedelem címmel.
Maga az emlék, melyet Tamás József építész, a vármegye szülöttje tervezett, a körülötte levő építményekkel együtt tizenkétezer koronába került. A területet ingyen engedte át Zakariás csikszépvizi birtokos. Az emlék tetején látható hatalmas turul madarat, mely a fehéregyházi honvédemléken levőnek a mása, ingyen mintázta boldogult Köllő Miklós székely származású jeles szobrász.
A márványtáblán e sorok olvashatók:
„SICVLICIDIVM:
1764. január 7.
A határőrség erőszakos szervezésekor Madéfalva határában 1764. január 7-én hajnalban császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csik és Háromszéki
200 székely vértanú emlékére, kik az ősi szabadságért vérzettek el, emelte az utókor hálás kegyelete. ‘
1899.
Székely nép! Itt hullott őseidnek vére,
Kiket zsarnok önkény boszús karja ére.
Midőn alkotmányos szabadságod védték,
Szörnyűkép olták ki sok ártatlan éltét. ‘
De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,
Emlékök nem vész el, örökre fenmarad,
Mert hü kegyeletben megtartod őseid,
így él majd emlékök időtlen ideig.”
A felirat prózai részét dr. Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár, a versét pedig e sorok irója készítette. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1905. október 22.)
