A kismartoni Esterházy-könyvtár ellopott köteteiből mintegy ezer darab visszakerül Oroszországból Ausztriába.
Visszakerül Ausztriába az egykori kismartoni Esterházy-könyvtár mintegy ezer darabja Oroszországból. A 977 darab, 16-18. századi kötetet a második világháború idején hurcolták el a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-kastélyból, amelynek könyvgyűjteménye a háborút megelőzően még mintegy 70 ezer darabból állt.
Az ellopott könyveket az osztrák állam átadja az Esterházy Magánalapítványoknak. Egy korábbi sajtóhír szerint az alapítvány később digitalizáltatja is a könyveket.
Az osztrák-magyar történelem és kultúrtörténet fontos részéről van szó. A hercegi könyvtárat gróf Esterházy Miklós alapozta meg, azzal, hogy a szokással ellentétben saját birtokain kezdett építkezni, amivel tovább gyarapította a családi képgyűjteményt és a kincstárat. A nádor a XVII. században a Lakompaki-kastélyban egy nyomtatott írásgyűjteménnyel alapozta meg a könyvgyűjteményét. A könyvek 1862-ben kerültek végleg (Bécsből) Kismartonba. A Monarchia bukása után, 1921-ben magyar és osztrák részre osztották.
Ausztria az 1990-es évek óta folytatott tárgyalásokat a könyvekről Moszkvával. Hivatalosan az 1998-as orosz visszaszolgáltatási törvény alapján 2003-ban nyújtott be igényt azokra, valamint más műkincsekre is. A 2000-es évek elején több mint háromszáz kötetet Magyarországon keresztül szállítottak vissza Ausztriába. Az orosz kormány 2011-ben jelzett készséget az újabb mintegy ezer kötet visszaadására, majd idén szeptemberben született meg az átadásról szóló kormányközi megállapodás.
Ez a második jelentősebb műtárgyegyüttes, amely visszakerül az egykori Szovjetunióból Ausztriába. 2009-ban az osztrák állami archívumból elhurcolt dokumentumok egy jelentős részét kapta vissza Ausztria. Ennek az irategyüttesnek az egyötöde továbbra is Oroszországban van, ahogy az úgynevezett pehlevi papiruszok is. Az időszámítás utáni 7. századból való, pehlevi (középperzsa) nyelven írt 570 papiruszt 1936-ban az Osztrák Nemzeti Könyvtárból Berlinbe szállították restaurálás céljával, és onnan kerültek később Szentpétervárra.
Pálfy M. Katalin
