Századik születésnapját ünnepelte Henry Kissinger Nobel-békedíjas diplomata, volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági tanácsadó, aki meghatározója volt Egyesült Államok külpolitikájának az 1960-as és 1970-es években.
„Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai, a népírtás ma is jelen levő gyakorlata és azoknak az új technológiáknak a terjedése, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat. Az információhoz való hozzáférés és a kommunikáció új módszerei minden korábbinál szorosabb kapcsolatokat teremtenek a világ régiói között, és globálissá teszik az eseményeket, de úgy, hogy közben meggátolják a megfelelő válaszok adását, azt követelve az államok vezetőitől, hogy jelmondatokba sűrítve fejezzék ki azonnali reakcióikat. Vajon olyan korszak elé nézünk, amelyben a jövőt azok az erők fogják meghatározni, amelyeket semmiféle világrend nem lesz képes kordában tartani?” (Henry Kissinger: Világrend)
Henry Alfred Kissinger, születési nevén Heinz Alfred Kissinger a németországi Fürthben született 1923. május 27-én. A német-amerikai diplomata 1973-ban Nobel-békedíjat kapott a vietnami háborút lezáró párizsi békemegállapodás kitárgyalásában betöltött szerepéért.
Henry Kissinger 1969 és 1975 között nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált a Fehér Házban Richard Nixon és utóda, Henry Ford idején, valamint 1973 és 1977 között külügyminiszterként irányította az amerikai diplomáciát.
Külpolitikai megközelítése a reálpolitika volt, és ennek részeként a hidegháborús feszültségek enyhítése. Az 1970-es évek elején meghatározó szerepe volt az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok normalizálásában.
Külpolitikai stratégiájának fontos eleme volt a fegyverzetkorlátozási tárgyalások elindítása a Szovjetunióval,
aminek eredményeként 1972-ben megszületett a ballisztikus rakétaelhárító rendszerek telepítéséből szóló egyezmény (Anti-Ballistic Missile Treaty), ami 2002-ig volt hatályban.
Henry Kissinger nem hivatalos pozícióban később is több amerikai elnöknek adott külpolitikai tanácsokat, mind demokrata, mind republikánus elnököknek, köztük George W. Bush-nak és Donald Trumpnak.
Külpolitikai stratégiájának kritikusai szerint a reálpolitika és az Egyesült Államok elsődleges érdekeinek érvényesítése érdekében hozzájárult autokratikus rezsimek kiépüléséhez, valamint szemet hunyt az emberi jogok megsértése felett diktatórikus berendezkedésű országokban.
Henry Kissinger a századik születésnapja alkalmából a jövő héten New Yorkba és Londonba, valamint németországi szülővárosában, Fürthbe is ellátogat – közölte fia, David Kissinger a Washington Post című napilapban édesapjáról megjelent írásában.
