Cervantes sírjának pontos helyét keresik a madridi templomban, ahol eltemették. A tudósok a külseje alapján próbálják meg a Don Quijote írójának maradványait azonosítani.
Közel négy évszázaddal a halála után egy tudóscsoport talajradarral megkezdi a kutatásokat Miguel de Cervantes Saavedra maradványai után a madridi templomban, ahol a Don Quijote íróját eltemették. „A radarral nem tudjuk azonosítani az író holttestét, a berendezés csak azt mutatja meg, hol található a sírja” – magyarázta pénteken a madridi városháza által finanszírozott kutatás első szakaszával megbízott Luis Avial talajradar-szakértő.
Miguel de Cervantes 1547-ben született a Madridhoz közel fekvő ősi egyetemi városban, Alcalá de Henaresben, élete utolsó éveit pedig a spanyol főváros egyik központi negyedében töltötte, amely ma egykori híres lakói – Cervantes, valamint Lope de Vega és az „arany évszázad” nagy költői, Francisco Gómez de Quevedo és Luis de Góngora y Argote – nyomán a Barrio de las Lettras (Irodalmi negyed) nevet viseli.
Az írót 1616. április 22-én Madridban bekövetkezett halála után a trinitáriusok közeli kolostorának templomában temették el április 23-án, amelyet halála hivatalos napjának választottak. A kolostor és a templom máig megőrizte vöröstéglás homlokzatát. A tudósok itt kezdik meg hétfőn a kutatást, amit nehezíthet, hogy nem kizárólag Cervantes nyugszik a templomban.
Fernando de Pardo történész szerint legalább tizenöt ember végső nyughelye a templom. A ma világhírű író a történész szerint halálakor „senki sem volt”, ezért, valamint a kolostor későbbi átépítései miatt nem tudni pontosan, hol nyugszik.
Francisco Etxeberria törvényszéki antropológus szerint behatárolták a kutatás helyét. Logikusnak tűnik, hogy a templom félemeletén temették el – mondta, hozzátéve, hogy alaposan átvizsgálják a szentélyt. A terem padozatában találtak egy lakattal lezárt ajtót, ezen egy mélyedésbe lehet jutni, amely a kripta lehetett.
Ha a csontokat megtalálják, DNS-vizsgálattal akkor sem lehet azonosítani, mert a Cervantes-családból csak az író fivérének, Rodrigónak él egy leszármazottja, és tizenkét nemzedék után csak minimális lehet a Cervantessel közös DNS-e – mondta Fernando de Pardo.
A tudósok így külseje alapján próbálják meg a maradványokat azonosítani. „Cervantes maga is görbe hátúnak nevezte magát, feltehetően ízületi gyulladásban szenvedett, sasorra volt, és egy halála előtti feljegyzése szerint csak hat foga maradt” – mondta el Francisco Etxeberria.
Leghíresebb ismertetőjegye a lepantói csatában (1571) kapott sebe. A Szent Szövetség győzelmével végződő, az Oszmán Birodalom elleni tengeri csatában az író mellkasán és a bal kezén sebesült meg, amelyet később nem is tudott használni. Innen kapta a lepantói félkarú gúnynevet.
A kutatások és a maradványok azonosítása várhatóan több hónapot vesz igénybe. Az első szakasz az előzetes becslések szerint 12 ezer euróba (3,7 millió forint) kerül majd, a teljes kutatás költségei pedig meghaladhatják a 100 ezer eurót (31 millió forint). Ha meg is találják maradványait, Cervantes továbbra is a templomban fog nyugodni, de tábla jelzi majd a sírját – közölte Fernando de Prado.
