A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe; húsvét vasárnapján a keresztény egyházak Jézus feltámadására emlékeznek, s országszerte szentmiséket, istentiszteleteket tartanak.
„Ha Jézus életét adta értünk, akiket barátainak nevez, akkor nekünk is ilyen nagyvonalú szeretetben kell élnünk. És akkor sok minden, ami megoldhatatlan nehézségnek látszik körülöttünk, egyszerre csak új távlatot kap. Ami lehetetlennek tűnt, lehetségessé válik” – mondta Erdő Péter bíboros az esztergomi Bazilikában tartott, tavalyi húsvétvasárnapi szentmiséjén.
A halált a feltámadás követi, ezt az örömet osszuk meg a világgal, a feltámadás örömhíre forrassza eggyé a Krisztusban hívőket, tegye élő szeretetközösséggé az egész Egyházat – ebből érdemes táplálkozni életünk minden napján. Jézus feltámadását kiemelten ünnepli a katolikus egyház nyolc napon keresztül, az örömöt a többi között a szentmise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki, húsvét nyolcada a húsvétvasárnappal kezdődik és a következő, úgynevezett fehérvasárnappal, „az isteni irgalmasság vasárnapjával” zárul. Húsvéttól kezdve egészen az ötven
nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia.
„Világ világossága”
A húsvétvasárnap hajnali ünnepi mise hagyománya az V. századra vezethető vissza. A szertartás során a szentlecke után a XI. századtól kezdődően éneklik a sequentia elnevezésű miseéneket, amely a feltámadt Krisztusnak, a kereszténység „húsvéti bárányának” a dicséretéről szól.
A húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a „világ világosságára” emlékezteti a híveket.
Az Ószövetségben a zsidó húsvét eledele a bárány volt, amelynek hiba nélkülinek kellett lennie. Mindez arra emlékeztette a zsidó vallású embereket, hogy az egyiptomi fogság végén bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfákat, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Isten a zsidó emberek házait megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidóságot az egyiptomi fogságból, a kereszténység tanítása szerint úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól, ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten bárányának.
Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt vagy az arra emlékeztető sonkát esznek. Az egyház húsvétkor hajnali szertartás keretében megszenteli az ételt.
Húsvétkor Jézus feltámadását kiemelten ünnepli a katolikus egyház nyolc napon keresztül, az örömöt a többi között a szentmise végi áldáshoz kapcsolódó alleluja fejez ki. Húsvéttól kezdve egészen az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti örömről szól az egyházi liturgia. Húsvét nyolcada a húsvétvasárnappal kezdődik és a következő, úgynevezett fehérvasárnappal, „az isteni irgalmasság vasárnapjával” zárul.
