Az Ikarus az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar terméke volt és a gyártóvállalat nemcsak a hazai közlekedés igényeit elégítette ki, de exportra is gyártott, így a mai napig látni Ikarus-buszokat szerte a világban.
Ikarus – szárnyalás földi utakon
1951. február 24-én állt forgalomba az első Ikarus autóbusz Budapesten. Egyes típusait nevezték „nejlonnak” és „farosnak”, sőt, még Ikarus babakocsi is készült. A Budapest–Bamako jótékonysági rallyn „aszfalt hernyóval”, csuklós Ikarusszal szelték át a Szaharát.
Budapesten több mint ötvenöt évig, Székesfehérváron pedig mintegy negyven évig gyártottak buszokat, s ez idő alatt csaknem 300 ezer jármű készült. Ezekből 83 országba mintegy 240 ezer Ikarus buszt exportáltak.
A márka a magyar járműgyártás világszerte ismert „zászlóshajója” lett. Az 1950-es évek kezdete óta nemzedékek nőttek fel vele és rajta.
Miért Ikarus? Honnan ered a jármű neve és szárnyas emblémája? Az Ikarus karosszéria és Járműgyár három elődvállalat korántsem önkéntes egybeolvadásából jött létre 1949-ben. Az Uhri testvérek Autókarosszéria és Járműgyára, a Repülőgépgyár Rt. és az Ikarus Gép és Fémáru Rt. egyesült a korszerű mátyásföldi gyártóbázison. A jogelőd Ikarus Automobil és Repülőgép Alkatrészgyár Rt. nevében az 1916-os alapítás óta szerepelt az első repülő ember mitológiai alakjának, a nagyratörő és találékony Ikarosznak a neve.
Az Ikarus embléma az 55 férőhelyes MÁVAG Tr 5-ön jelent meg először. 1951-ben mutatták be az Ikarus 30-ast, az első „igazi” Ikarust, melynek végsebessége elérte a szédítő 78 km/h-t. Az utasoktól a „nejlon” nevet kapta, mert a tetőhajlatba épített ablaksor miatt az utastér nyáron olyan izzasztó volt, mint az akkoriban divatos nejloningek. Hiába volt műszakilag megbízható, az utazóközönség a szoros helykihasználásra és a magas lépcsőre panaszkodott.
Az „aszfalt hernyó”, a csuklós busz nem magyar találmány. A 30-as modell sokoldalú, nagyobb testvére, az Ikarus 60-as is 1951-re készült el. Altípusai között található az ITC 600 modell, az első magyar csuklós autóbusz, amelyet világviszonylatban is magas darabszámban gyártottak. Az „ízelt buszokat” még a Fővárosi Autóbuszüzem építette Ikarus-egységekből.
A hatvanas évek elejének fejlesztése az Ikarus 180-as, a gyár első saját gyártású csuklós busza. Beszereztek egy nyugatnémet (Henschel HS 160 USL) csuklóst, s ennek „alapos vizsgálata” után készítették el a magyar változatot. Hazánkhoz köthető a legnagyobb példányszámú csuklósbusz-típus: az 1970-ben bemutatott Ikarus 280-asból több mint hetvenezer készült.
A gyár farmotoros formaterve, az Ikarus 55-ös, illetve testvérmodellje, a városi kivitelű Ikarus 66-os példátlan siker volt. Hazai népszerűségét a „faros” és „Bözsi” becenevek is mutatják. 1952 és 1973 között három földrészen csaknem 17 ezer darabot adtak el belőlük.
Az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek végéig a magyar városok utcaképét Finta László ipari formatervező, illetve az általa megálmodott, szögletesebb formavilágú Ikarus 200-as modellcsalád tagjai határozták meg. Az első Ikarus 250-est az 1967-es BNV-n mutatták be. Sokoldalú városi, elővárosi és távolsági feladatra készültek, a tágasabb belső tér, a jobb kilátás és az utasok kényelme érdekében szögletesebb kialakítással.
1971-ben Monacóban egy tárgyalóbusz kivitelű Ikarus 250 SL elnyerte III. Rainier herceg fődíját. Az Ikarus 260-as szóló változat is a világ legnagyobb példányszámban eladott autóbuszai között szerepel, 75,5 ezer darabbal. Az Ikarus termelési csúcspontját 1984-ben érte el: több mint 13 ezer járművet gyártottak, Európa legnagyobb, a világ akkori negyedik legnagyobb buszgyáraként. A Föld csaknem 60 országában futottak Ikarusok, eljutottak Afrikától, a Közel-Kelettől Skandináviáig, az Egyesült Királyságtól az Egyesült Államokig, Kanadától Kínáig. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérváron, motorgyártás indult Győrben. Összeszerelő üzemeket létesített Irakban, Kubában, Kínában, Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban és Madagaszkáron.
