„Ne fuss hát el, szép virágom! / Locsolónak csók jár, három!” A húsvét hétfői locsolkodás egy régi magyar népszokás, amely különösen a falusi közösségekben élt (és sok helyen ma is él) elevenen.
Ez a hagyomány húsvét második napján, hétfőn történik, amikor a fiúk és férfiak meglocsolják a lányokat, hogy azok frissek és egészségesek maradjanak egész évben.
A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartás része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. Sokfelé a szentelés után siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.
Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás és ennek jutalmául a festett tojás ajándékozása.
A locsolás pogány termékenységi rítusokból ered, amit később keresztény hagyományokkal ötvöztek. A víz az élet, a megtisztulás, megújulás jelképe: a locsolkodás alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás (eredetileg halotti kultuszkellék) a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.
Régen hideg kútvízzel, vödörből locsolták a lányokat (sokszor a kútnál vagy a pataknál). Ma parfümmel, kölnivel történik a locsolás (de vannak helyek, ahol még ma is „vödörrel” folyik a móka).
A locsolkodó vers és a kölnivel való locsolkodás később terjedt el, ahogy az ajándékot hozó húsvéti nyúl képzete is. A nyúl szintén a termékenység és az élet ciklikus megújulásának jelképe, de a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje csak a közelmúlt „terméke”.
A húsvéthétfőt régebben – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A nap a fiatal lányok és legények mulatságainak egyik legfontosabb alkalma, igazi tavaszünnep volt szabadban töltött szórakozással, az ünnepen országszerte húsvéti bálokat rendeztek.
A szokáshoz kapcsolódik, hogy a locsolók verset mondanak, majd meglocsolják a lányt, aki cserébe piros tojással, süteménnyel, italokkal vendégeli meg őket.
1.
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
2.
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
3.
Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki kora reggel,
Locsolkodni kelt fel!
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán,
Virulva viruljon,
Rózsapermet hulljon!
Íme itt a kölni,
Szabad-e locsolni?
4.
Itt a húsvét, eljött végre
a szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok
illatos víz illik rájuk.
Ne fuss hát el, szép virágom!
Locsolónak csók jár, három!
5.
Ákom-bákom berkenye
szagos húsvét reggele,
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot.
6.
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!
