„
A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése.” Karl Marx német közgazdász, filozófus, a tudományos szocializmus egyik kidolgozója, aki téziseivel nem csak a tudományos világot forgatta fel.
Karl Marx 130 éve, 1883. március 14-én halt meg, és mindössze tizenegy gyászoló jelent meg a temetésén. „Neve és műve élni fog századokon át!” – jövendölte Friedrich Engels a Highgate temetőben mondott gyászbeszédében. Így lett, ám más kérdés, hogy Marx elismerné-e az ő neve és filozófiája alatt futókat. Gondolatai átformálták a közgazdaságtant, a történettudományt, a földrajztudományt, a szociológiát és az irodalomtudományt.
Karl Heinrich Marx 1818. május 5-én Trierben született. Zsidó családból származott, de apja döntése szerint 1824-ben áttértek a lutheránus hitre. A bonni egyetemen jogot, Berlinben történelmet és filozófiát hallgatott, itt került kapcsolatba az ifjú hegeliánusok csoportjával. Sokáig fontolgatta, hogy maga is tanár lesz, de miután Feuerbach és Bruno Bauer filozófusokat is megfosztották katedrájuktól, lemondott terveiről.
Cél: megváltoztatni a világot
1842-ben a materializmus felé forduló társaival Rheinische Zeitung címmel ellenzéki lapot indított Kölnben, a porosz állam azonban nem nézte jó szemmel felforgató és a forradalom szükségessége mellett érvelő tevékenységét, 1843-ban be is tiltották a lapot. Feleségével, Jenny von Westphalennel ezután költözött át Párizsba.
Már 1842-ben Kölnben futólag találkozott Friedrich Engelsszel, a jómódú német filozófussal, Engels lett a lap angliai tudósítója. Életen át tartó barátságuk azonban Marx párizsi időszakában kezdődött, amikor 1844-ben, Engels átutazása alkalmával újra találkoztak.
Párizsi korszakában már forradalmárként jelenik meg, ahogy mondja: „a kritika fegyvere nem helyettesítheti a fegyverek kritikáját”. Első, az utópisztikus szocializmussal és a hegeli idealizmussal egyaránt szakító műveik számára nem találtak kiadót, pedig a szerzőpáros először a Szent családban mondta ki: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, de a feladat az, hogy megváltoztassuk.”
Az 1840-es években Marx részese lett a párizsi forradalmi csoportok életének, ezért (a porosz vezetés nyomására) kiutasították, s ő Brüsszelben telepedett le. 1847-ben Engelsszel együtt tagja lett a Kommunisták Szövetsége nevű titkos szervezetnek, egy évvel később megírták a Kommunista kiáltványt, amelyben megfogalmazták egyik fő tételüket, mely szerint minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Téziseik szerint az osztályharc végül a proletariátus győzelmével és egy osztályok és hatalom nélküli társadalom kialakulásával zárul majd. A művet számos nyelvre lefordították, Magyarországon 1896-ban adták ki először.
Az 1848-as februári franciaországi forradalom kitörésekor Marx visszatért Párizsba. Amint a forradalom átterjedt Németországba, Kölnbe utazott, ahol a Neue Rheinische Zeitung főszerkesztője lett. Nagy rokonszenvvel követte a magyar eseményeket is, Kossuth Lajos 1848-as tevékenységét Dantonhoz és Carnot-hoz hasonlította.
Németországban a forradalom bukása után perbe fogták. Hosszas hercehurca után családjával végül Angliában telepedett le, itt élt haláláig. Engels támogatása ellenére nyomorgott, megélhetését biztosítandó újságcikkeket írt, közben folyamatosan kutatott és olvasott. Ennek eredménye lett a csak a XX. században megjelent A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai, majd A politikai gazdaságtan bírálatához.
1864-ben a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) megalakulásában vállalt szerepet. Három évvel később jelent meg fő műve, A tőke első kötete, a további kettő megírása azonban hosszan váratott magára, végül halála után Engels rendezte sajtó alá.
„A tőke olyan holt munka, amely vámpír módjára csakis az élő munka erejének „kiszívásából” él, és minél több munkát szív magába, annál jobban él!”
A vitatott szellemi hagyaték
A marxizmus egyszerre volt filozófia, történelemfelfogás és gazdasági-cselekvési program. Marx ezeket az elemeket igyekezett összefüggő egésszé formálni. Ő volt az utolsó, aki átfogó filozófiai és társadalomtudományi vizsgálatra vállalkozott, később a társadalom kutatása szaktudományokra bomlott.
Halála után számos továbbfejlesztett vagy vulgarizált változat jelent meg, s számos kritikai irányzat is. Eszmerendszerét több, magát forradalminak minősítő politikai mozgalom és párt a programjába foglalta, később pedig a Szovjetunió és annak állami berendezkedését mintaként követő államok az állami ideológia részeként fogadták el. Ennek megfelelően a hatalmas mennyiségű marxista irodalom színvonalában rendkívül különböző. A marxizmus megítélését is az előítéletek és politikai elfogultságok jellemezték, tanai máig vitatottak, de ugyanakkor megkerülhetetlenek. Nevét közterületek őrzik, ahol nem keresztelték át, szobra áll Berlinben és Londonban.
