170 éve, 1852. április 21-én nyílt meg Pesten Magyarország első bölcsődéje „józan és becsületes szülők csecsemőinek ellátására, míg azok a munkájukat végzik, így családi jobblétüket előmozdítja”.
A bölcsődék a női munkaerőt nagy számban foglalkoztató gyáripar kialakulása után jelentek meg. Az első 1844-ben Párizsban jött létre, és alig egy évtizeddel később már több száz hasonló intézmény működött világszerte.
Magyarországon 1852 januárjában alakult meg a bölcsődeegylet a pap-pedagógus Majer Istvánnak és Forrayné Brunszvik Júliának, az első magyar óvodát megalapító Brunszvik Teréz unokahúgának a vezetésével. A lelkes előkészítő munka és jótékony célú gyűjtés eredményeként 1852. április 21-én megnyílt Pesten a Kalap utca 1. (ma Irányi utca 2-4.) szám alatti bérház földszintjén a „bölcsőház”. Az öt szobában az első évben 38, csecsemőről, főleg szegény nők gyermekeiről gondoskodtak.
Az érdeklődés folyamatosan nőtt, ezért három év múlva nagyobb helyiségbe költöztek, és a Terézvárosban is nyitottak egy újabb bölcsődét, ahol fizetett dajkák helyett apácák dolgoztak. Az újabb és újabb bölcsődék már jobbára a külső munkáskerületekben jöttek létre, sok helyen pincékben – abban az időben ugyanis ezek voltak a legmelegebben tartható épületrészek. A bölcsődék az anyák munkarendje miatt reggel 5 órától este 7 óráig tartottak nyitva, és mivel a nőknek két héttel a szülés után munkába kellett állniuk, gyakran kéthetes csecsemőket is beadtak gondozásra. A gyerekeknek négyéves korukig biztosították a teljes ellátást, sőt a ruházatot is, felvételkor követelmény volt a budapesti illetőség, a munkaviszony megléte és a nehéz anyagi helyzet.
„Gyermek több születik Magyarországon, mint bárhol másutt; de ezekből azután annyi hal meg kisdedkorában, hogy e tekintetben csak a muszka lehet vetélytársunk. Más országban 20-30 év kell arra, hogy a nemzeti létszám megkétszereződjék: nekünk a mostani halálozási arány szerint 100-120. íme az egyik különlegessége a magyar népnek a kisdedek megóvása kérdésével szemben. A másik a magyar gyermek eleven természete. Sokszor elnéztem a román, tót vagy sváb gyermeket; órákig elül ott tétlenül a szülői ház kapusarkánál: a magyar gyermek vére elevenebb; annak mindig dolgozni kell valamit, ha nem jót, hát rosszat. Vesszőből paripát készít magának, ostorral csattogat, kővel dobál, verekedik, gyufával játszik; szóval soha sem nyugszik. Kisebb folyóba hány esik bele, csak a jó Isten számítja; de hogy e nyáron gyufával játszó 2-6 éves gyermekek egy félmilliónyi közvagyont semmisítettek meg, az bizonyos. E pénzzel 5000 község nyári menedékházát lehetett volna ellátni. Ez a mi második speczialitásunk, melyen a kisdedóvásnak kell segítenie.” (Forrás: Vasárnapi Ujság 1887. 34. évf. 48. sz. november 27.)
Akadt olyan intézmény, ahol száznál is több kisgyermekről gondoskodtak: a kicsik fűzfából font nagykerekű babakocsiban aludtak. A játékidőt a kislányok kötényruhában, a kisfiúk halásznadrágban fajátékok között tölthették; a szükségletek végzésére szolgáló négyszemélyes „bilizőpad” azonban ma már kihullana a higiéniai követelmények rostáján.
A fenntartási költségeket az egyház és magánszemélyek adományai biztosították, előkelő körökben valóságos divat lett a bölcsődék támogatása, a jótékonykodók közé tartozott gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, a józsefvárosi intézmény Erzsébet királyné védnöksége alatt működött.
Az első világháború idején romlottak a működési körülmények, megnövekedett a csecsemőhalandóság. 1915-ben Heim Pál az anyák és csecsemők védelmére alakult Stefánia Szövetség keretén belül indította el a Központi Védőnőképző Iskolát, hogy a gyermekeket gondozók nagyobb szakértelemmel, higiénikusabban tudják végezni munkájukat.
Az állam az 1950-es években kezdett szerepet vállalni a bölcsődék fejlesztésében, amikor a nők tömegesen álltak munkába. A rendszerváltás után a piacgazdaságra való áttérés érzékenyen érintette a kisgyermekes családokat, és az önkormányzati fenntartásba került bölcsődék száma is csökkent. A bölcsődei férőhelyek száma 2004 óta emelkedik Magyarországon, ugyanakkor egy tavalyi törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a fenntartó döntésétől függően a bölcsődékben az étkezésért fizetendő díjon felül személyi térítési díjat kérhessenek.
Az első bölcsőde megnyitásának emlékére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2010-ben hivatalosan is a bölcsődék napjává nyilvánította április 21-ét.
