Erzsébet királyné ajkait, az őt ért merénylet után, utoljára magyar szavak hagyták el: Mi történik velem? Sisi az anarchisták politikai áldozata lett Genfben, Luigi Lucheni egy hegyesre élezett reszelővel szúrta szívtájékon.
„Mi történik velem?” – ezek a magyar szavak hagyták el utoljára Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, a legendás Sisi ajkait, akit 1898. szeptember 9-én egy hegyesre élezett reszelővel szúrt szívtájékon Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni. A magyarok királynéja az anarchisták politikai áldozata lett, akik merényletek útján próbálták felhívni a figyelmet céljaikra.
A tragikus esetről számos információnk van, azonban a császári család ceremoniális dossziéjának tartalmát most ismerhetjük meg először.
A Viasat History műsorán a Sissi: Merénylet a császárné ellen című dokumentumfilm korabeli jegyzőkönyvekre, dokumentumokra, Lucheni feljegyzéseire, Ferenc József és Erzsébet levelezésére, mi több, most először a császári család ceremoniális dossziéjára támaszkodva mutatja be a tragikus esetet. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány érdekességet, amit kevesen tudnak a tragikus merényletről.
Erzsébet királyné utolsó magyarországi útjáról Mikszáth Kálmán is beszámolt:
„A királyné lesüti fejét … és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni … mindig jobban-jobban. Először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros. Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. Százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét.”
1. Sisi azért ment Genfbe, hogy kikúrálja magát.
Fia halála után ideje nagy részét barátnőivel, Ferenczy Ida felolvasónőjével és Sztáray Irma udvarhölgyével töltötte. A királyné mindig is imádta a Genfi-tavat, 1898 nyarán már ötödször látogatott oda. Ekkoriban a lelkét húga halála marta, aki egy párizsi tűzvészben veszett oda. A mozgásért rajongó Erzsébet azt is nehezen dolgozta fel, hogy kora miatt le kellett mondania a lovasíjászatról.
2. Hiába volt inkognitóban.
Utazását nem tartotta titokban senki a mindenki tudta, hogy ott van. A csend és a nyugalom miatt választotta a várost, nem akart felhajtást, szállására is álnéven jelentkezett be, de a helyi újságok mégis lehozták, hogy „Erzsébet császárné, akit Hohenheim grófné néven ismernek, visszatért”.
3. Előre figyelmeztették a merénylet veszélyére.
Szeptember 5-én a genfi rendőrfőnök meglátogatta a királynőt, hogy figyelmeztesse az anarchisták okozta veszélyekre. Csak abban az évben 36-ot utasítottak ki az országból. A főnök felajánlotta a rendőrség segítségét, de Erzsébet elutasította mondván: „úgy akarnak tartani, mint egy foglyot”.
4. Először azt hitték, csak fellökték Sisit.
Erzsébet 1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnőként jelentkezett be az egyik genfi szállodában. Másnap udvarhölgyével a kikötőbe igyekezett. Udvarhölgyei kíséretében aznap este Erzsébet a hajóállomás felé sietett, mikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni rárontott, és a mellébe döfött egy tűhegyes reszelőt. A királyné elesett, de aztán felállt és gyorsan magához is tért. A támadó mozdulatát akkor ütésnek vélték. Erzsébet edzett volt, de részben talán a sokkhatás miatt is azonnal folytatta útját a hajó felé.
5. Már a hajón voltak, mikor a császárné rosszul lett.
A támadás után a királyné is kísérete még elérték az induló hajót, nem sokkal később azonban rosszul lett a fedélzeten. A hajón udvarhölgye látta, hogy Erzsébet elsápad, ezért cukrot akart adni neki. Légzése nehézkessé vált, szétnyitották a mellényét, és ekkor szembesültek azzal az apró sebbel, amit Lucheni hegyesre élezett reszelője ejtett rajta. A hajó azonnal megfordult, de hiába: Sisi elveszítette az eszméletét, és a kirendelt orvosok már csak a halál tényét tudták megállapítani.
6. Hiába tettek meg mindent érte az orvosok.
Valószínűleg mai körülmények között sem lehetett volna megmenteni. Lucheni reszelője átszúrta Erzsébet negyedik bordáját, ez belső vérzést eredményezett. A szív körül nagy mennyiségű folyadék gyűlt össze, az pedig nem tudott megbirkózni a nyomással, és leállt. Ha mentőhelikopter sietett volna Sisi segítségére, valószínűleg az is elkésett volna, a szívtamponád általában halálhoz vezet, ha nem nyitják fel a mellkast.
7. A temetésén újabb merényletet akartak elkövetni.
Sisi temetésére 1898. szeptember 17-én került sor Bécsben, és egy kódolt táviratból később kiderült, hogy két anarchista odautazott, hogy merényletet kíséreljenek meg Nápoly hercege ellen. Szerencsére a hatóságok pontos személyleírással rendelkeztek róluk, így időben le tudták őket tartóztatni.
Miközben a monarchiában mindenki gyászolt, Lucheni egyáltalán nem bánta tettét. „Ez csak a kezdet!” – mondta, de végül ő húzta a rövidebbet: nem lett belőle mártír, Sisi legendája viszont máig kitart.
