„Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! / Oly sokáig vártunk rád epedve,” Március 15. jelkép, magába foglalja a résztvevőket, az eseményeket, az eszményeket és az érzelmeket is.
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
(részlet)
„– Cselekedjünk, uraim! Ne tétovázzunk tovább, polgártársak!
Ez a Petőfi fanatikus hangja volt. Az ifjak felugráltak. Úgy van, cselekedjünk! Munkára fel! Vezessetek bennünket! Ezalatt folyton nyíltak a kávéház ajtai és új alakok jöttek új hírekkel. Csodálkozást keltett Vahot Imre és Klauzál Gábor megjelenése. A bécsi forradalom híreit megerősítették a jöttek. A szembenlakó Koplánszky kesztyűcsinálónak a fia érkezett meg Bécsből, aki színről-színre látott egyet-mást az utcai tüntetésekből. Koplánszky elhozta a Pilvaxba a tanút is. Künn az utcán is gyülekeztek zsibongó, álmélkodó és magyarázó tömegek. A Pozsony felől érkező hajó utasai egy félóra alatt szétterjesztették a hírt a városban, egész Pest talpon volt és az Ellenzéki Kör meg a Pilvax előtt tolongott. Egymást ölelgették az emberek és pátosszal beszéltek, mintha színpadon volnának.
Bent a kávéházban az izzó hangulat ereje alatt Irinyi kezdett beszélni, kire nehezteltek egy kicsit, mert az Ellenzéki Kör titkos emberének hitték, aki együtt keverte a kártyákat Klauzállal.
– Polgártársak – szólt Irinyi –, Petőfinek igaza van. Ne hagyjuk magunkat a formák korlátai közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyűlés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük.
– Úgy van! Mondjuk ki!”
Március 15. a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is kitört és győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival.
A pesti Ellenzéki Kör, a fiatal értelmiségiek és írók radikális csoportja már 1848. március 5-én bekapcsolódott a pozsonyi rendi országgyűlés politikai küzdelmeibe, s aláírásgyűjtő mozgalmat indított Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatának támogatására. E felirati javaslat többek között a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány megteremtését követelte Magyarországon.
Március 19-ére népgyűlést akartak egybehívni Rákos mezejére, hogy ismertessék a javaslat alapköveteléseit forradalmi jelszavakká tömörítő, és egyben radikalizáló Tizenkét pontjukat, melyeket Irinyi József ügyvéd, a Pest Hírlap munkatársa öntött formába. Amikor azonban március 14-én este a bécsi forradalom híre megérkezett Pestre, a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak önálló cselekvésre szánták el magukat.
Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és Bulyovszky Gyula megváltoztatták az országgyűléshez intézett Tizenkét pont bevezetését, helyette fellépésüket indokló kiáltványt fogalmaztak, s a pontok szövegét a politikai röplap műfajához igazították. Ezt a kiáltványt olvasták fel a Pilvaxban gyülekező ifjaknak, majd Petőfi elszavalta a két nappal korábban, eredetileg a március 19-i reformlakomára írott költeményét, a Nemzeti dalt. A magyar szabadság szimbólumának reggelén a „márciusi ifjúság” elindult a Pilvax kávéházból történelmi jelentőségű forradalmat kezdeményezett: Petőfi és mintegy tíz társa a szemerkélő esőben elindult a Pilvaxból az egyetemre. Előbb az orvoskar hallgatóihoz, majd velük a politechnikum diákjaihoz, majd együttesen a jogászokhoz vonultak. Minden helyszínen elhangzott a kiáltvány és a Tizenkét Pont, Petőfi pedig elszavalta költeményét.
Vajda János: Egy honvéd naplójából
(részlet)
A forradalom előestéjén
„Az összes jogászság lejött az Egyetem térre, ahol Petőfi, Jókai ismételték az előbbi szavalást, s ahol Vidacs János rögtönzött kész beszéddel villanyozta föl az ifjúságot.
Következett a Landerer és Heckenast-féle nyomda előtti jelenet, a Hatvani utcai azon háza előtt, ahol most a Kammon kávéház van.
Petőfi verse és a 12 pont itt, cenzúra nélkül, rögtön ki lett szedve, nyomva, mialatt az utcán izgató szónoklatok tartattak számosak által. A nyomtatványok aztán szétosztattak.
Délután már az egész város izgalomban és talpon volt.
Esni kezdett, mégpedig jó szaporán. A Városház tere telicsődült esernyős tömeggel s itt a hatóság termébe rohant szóvivők s a roppant népség kiáltozása folytán a tanács is magáévá tette és az erkélyről proklamálta a 12 pontot.
Az eső folyvást szakadt.
De a tömeg esernyősen fölment Buda várába, kiszabadította Táncsicsot és diadallal hozta át Pestre.
Katonaság, valami őrjárat, egyszer vonult ki a nyilvános utcából, föl a Váci utcának, és ekkor észrevehető tolulás támadt a Városház tér ama sarkán. De még csak egy gyereket se nyomtak agyon.
Legkisebb baj se történt. Az egészet elnevezők tréfásan paraplé-forradalomnak, és nagy volt az öröm, hogy „vér” nélkül ment végbe.
Nem gondolók, hogy később olyan nagy lesz a puffanása.”
A jogászok és az utca népének csatlakozásával mintegy kétezresre duzzadt, egyre lelkesebb tömeg Petőfi vezetésével átvonult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Szép utca sarkára. Az ifjúság vezetői a nép nevében lefoglalt gépeken cenzúrázatlanul kinyomatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.
Kevéssel dél előtt Irinyi János személyesen oszthatta szét a két röplapot, a szabad sajtó első példányait. A siker bátorságot öntött a kezdeményezőkbe, akik délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd az időközben tízezresre duzzadt tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait arra, hogy csatlakozzanak követeléseikhez.
Forradalmi választmány alakult, majd a nép elindult Budára, a Helytartótanácshoz. Ott az óriási tömeg kíséretében érkezett választmányi vezetők: Nyári Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest város alpolgármestere és Klauzál Gábor, Csongrád vármegye követe adták elő a követeléseket. A sokaságtól megfélemlített Helytartótanács elfogadta a Tizenkét pontot, azonnal eltörölte a cenzúrát, s szabadon bocsátotta börtönéből Táncsics Mihály írót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a Bánk bán díszelőadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.
Ugyanezen a napon Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban jelentette ki, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását is. Az országgyűlési küldöttség a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz.
Madách Imre: Országgyűlés
(részlet
Politikai hitvallomás
„De vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokúl bevallani lehet, sőt kell; melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet.
Ez alapelveket én, ki szerencsés voltam sokak bizalma által a népképviselői nehéz, de éppen ezért dicső pályára kitűzetni, három szóban foglalom össze, s e három szó:
„Szabadság, egyenlőség, testvériség!”
A szabadság alatt értem hazám minden beolvasztástól megóvott integritását, saját ügyei s különösen legnagyobb két kincse: a nép vére és pénze fölötti rendelkezhetés jogának minden idegen befolyástól való megőrzését, nyolcszázados alkotmányos küzdelmeink virágát, a személyes felelősségre fektetett kormányt megyei municípiummal és sajtószabadsággal, ezen két legerősebb gyámolóval egyetemben.”
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Ötven évvel később
Márczius 15-ikének ötvenedik évfordulója
„Nagy eszmék diadalát ünnepli a magyar nemzet minden év márczius 15-dikén, a mely napon 1848-ban a gondolat szabadságával együtt a föld s a nép fölszabadulásának korszaka is fölviradt hazánkban. Az 1860-diki újra ébredés óta soha sem mulasztja el ez ünneplést a kegyelet és lelkesedés, mely nemzedékről-nemzedékre szállva, minden tavaszszal újúlt erővel lobban fel a szivekben.
Az idén ötvenedikszer újúltak meg az 1848-iki márczius nagy emlékei. A félszázados évforduló különösebb melegséggel töltötte el a honfi-kebleket. Országszerte ünnepet ült most a legkisebb falu is. De legnagyobb és legfényesebb volt az ünneplő mozgalom Budapesten, az első márczius 15-ike eseményeinek színhelyén, melynek 600,000 lelket haladó népessége mintegy különösebb jogot tartott e nagy évforduló megülésére. Lobogó-díszt öltött az egész főváros és nemzeti színű jelvényekkel diszíté kebelét főleg az ifjúság, mely az irók, művészek és társadalmi egyesületek seregéhez csatlakozva, rendkivüli élénkségűvé tette a fényes útczákat. (…)
Négy óra után a gyülekezet menetté sorakozott s megindult, hogy Budavárában megkoszorúzza a honvédszobrot. A széles körutat egészen ellepte a gomolygó menet. Sok zászlót vittek, a zenekarok játszottak. Az éljenzés egy pillanatra sem szünetelt. Egy órába került, míg a várba följuthattak.
A honvéd szobor körűl kellő rendet tartani nem lehetett a nagy tolongás miatt s a szónokok hangja elveszett a zsibongásban. A szocziálisták itt is tüntetni akartak, de szándékukat a közönség nyugodt elemei meghiúsították.
A szobor előtt Meszlényi Lajos és az öreg Lakatos Miklós képviselők mondtak hazafias beszédeket. Gramling Frigyes a joghallgatók, Klein Pál az iparosok nevében szólt; Kun Béla debreczeni joghallgató «Félszázados.ünnepen» czimű költeményét szavalta el. E közben koszorúkkal borították el a szobor talapzatát….” (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 20.)
Március 15. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, 1990. óta hivatalos nemzeti ünnep, s egyben a magyar sajtó napja, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták a magyar sajtó első szabad termékeit.
