„Semmit sem csinálunk gyűlöletben. Minden lehetséges a szeretetben.” 40 éve, 1975. május 6-án halt meg Bécsben Mindszenty József katolikus pap, bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása.
„Nem is más a földi élet, mint egy nagy takarodó, mint egy nagy elvonulás. Jöttment emberek vagyunk a földön és nincs maradandó városunk. A lelkünk él, az a maradandó, az az örökkévaló.”
1892. március 29-én született a Vas megyei Csehimindszenten Pehm nevű egyszerű földműves szülőktől, a keresztségben a József nevet kapta. (Családnevét 1941-ben magyarosította Mindszentyre.) A középiskolát Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban végezte jeles eredménnyel. 1911-ben a szombathelyi egyházmegyei papnevelő intézetben folytatta tanulmányait, s végig az évfolyam legjobbjaként 1915. június 12-én szentelték pappá. A Vas megyei Felsőpatyon másfél évig volt káplán, majd 1917 februárjában a zalaegerszegi gimnázium hittantanára lett. Az 1918-19-es forradalmak idején ellenzéki magatartása miatt őrizetbe vették, szülőfalujába internálták. 1919. október 1-jétől 1944-ig Zalaegerszeg plébánosa volt, miközben 1921-ben az egerszegi kerület esperese, 1924-ben címzetes pornói apát, 1927-ben Nyugat-Zala püspöki biztosa lett, 1937-ben pedig XI. Pius pápai prelátussá nevezte ki.
Mindszenty József szembeszállt az 1930-as gömbösi évek diktatórikus törekvéseivel, akárcsak a nyilaskeresztes mozgalom szándékaival. XII. Pius pápa 1944. március 4-én kinevezte veszprémi püspökké, s az itt töltött másfél év során személyes közbenjárással is igyekezett könnyíteni az üldözöttek sorsán. A pesti gettó létrehozása idején, 1944 novemberében a nyilasok letartóztatták, decemberben 26 papjával és kispapjával a sopronkőhidai fegyházba, majd Sopronba vitték. Itt nyerte vissza szabadságát a szovjet csapatok 1945. április 1-jei bevonulásakor.
XII. Pius pápa 1945 szeptemberében őt nevezte ki – Serédi Jusztinián utódaként – esztergomi érsekké, hercegprímássá, majd 1946 februárjában bíborosi méltóságra is emelte.
Mindszenty József szembefordult a szovjet megszállás nyomán kialakult új magyarországi renddel: elvetette a földosztást, a nemzeti bizottságok működését, a kommunisták vezette politikai rendőrség tevékenységét, a németek kitelepítését, a katolikus sajtó korlátozását. A kereszténydemokráciát, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat, mint egyetlen lehetséges alternatívát hirdette a népi demokráciával szemben, s mozgósította egyházát ennek elérésére. Az 1945 novemberi választásokat világnézeti és erkölcsi választásnak minősítő pásztorlevelét az ország valamennyi katolikus templomában felolvasták, ami közrejátszott a Kisgazdapárt elsöprő győzelmében.
Mindszenty egyre inkább vezéralakja lett az antikommunista politikának: tiltakozott a köztársasági államforma bevezetése, a hitoktatás fokozatos betiltása, az egyházi iskolák államosítása, a katolikus intézmények államosítása, illetve megszüntetése ellen. Rákosiék számára ő jelképezte az „egyházi reakciót”, s népszerűsége miatt különös gondossággal készültek a vele való leszámolásra: a politikai rendőrségen és a szovjet parancsnokság kémelhárító osztályán külön erre a célra szervezett csoport foglalkozott „a Mindszenty személye és a köréje gyűlt reakciós kör” tevékenysége elleni harccal.
1948. december 26-án tartóztatták le hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. Az Andrássy út 60-ban heteken keresztül vallatták, hogy megtörjék. Perének tárgyalása 1949. február 3-án kezdődött, s a budapesti Népbíróság 1949. február 8-án hirdette ki az óriási nemzetközi felháborodást kiváltó ítéletet, az életfogytiglani börtönt, amit 1949. július 6-án másodfokon is megerősítettek. Büntetését 1955 júniusában egészségi okokból felfüggesztették, ezután Püspökszentlászlón, novembertől Felsőpetényben élt házi őrizetben.
Mindszenty bíboros 1956. október 30-i kiszabadításának leírása az Emlékiratok 412-418. oldaláról:
„Amikor felpattant az ajtó, belép hozzám a rétsági honvédség fegyveres tisztikülönítménye. Vezetőjük, Pallavicini őrnagy jelentkezik.”
Az 1956-os forradalom napjaiban, október 30-án este szabadították ki Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy vezetésével a forradalom katonái, s 31-én diadalmenetben vitték Budára, a romos Prímási Palotába. November 3-án este nyolc órakor mondta el híres rádiószózatát, melyben kifejtette: „demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista elemű nemzet és ország akarunk lenni”. Az eseményeket szabadságharcnak minősítve felhívott a munka felvételére, helyeselte a semlegességet, elítélte a magánbosszút, állást foglalt az egyház szabad működésének biztosítása mellett.
„A rendszert az egész magyar nép söpörte el. … A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” (1956)
1956. november 4-én a fővárost elfoglaló szovjet csapatok elől az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol 15 éven át volt „félfogságban”. Hosszú belső emigrációjának a megváltozott világpolitika és a vele változó vatikáni keleti politika vetett véget. A Vatikán, Washington és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971. szeptember 28-án Rómába utazhatott. Innen 1971. október 23-án Bécsbe, az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozó Pázmáneumba költözött, és a külföldön élő magyarok lelki gondozását tartotta fő feladatának. Mindszenty József emlékezetében is olvasható, hogy VI. Pál pápa – egyházpolitikai megfontolásokból – 1973. december 18-án üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, őt pedig nyugállományba helyezte. A döntést tudomásul vette, de nyilvánosan bírálta a Vatikán kompromisszumot kereső politikáját.
„Nemzetemnek: maradjatok a romló világban hűek Istenhez, hitetekhez, hazátokhoz, a magyar múlthoz, történelemhez és a magyar nyelvhez. Ez természeti jogotok és kötelességetek.” (Pótvégrendelet; 1973)
Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el a bécsi Irgalmasok kórházában, egy műtétet követően. A magyarországi rendszerváltás után 1990. május 18-án semmissé nyilvánították a Mindszenty elleni koholt vádakat és ítéleteket. A főpap Mariazellből hazahozott hamvait 1991. május 4-én helyezték végső nyugalomra az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában. 1994. március 19-én megkezdődött az egyházi eljárás boldoggá avatása érdekében.
