„A címer önmagában csak külsőség, de sok nagy érdek, sok szép tett, sok nemes érzés fűződik hozzája” – írta ifj. Andrássy Gyula gróf Magyarország címeres könyvének előszavában. Ma van a magyar zászló és címer napja.
„Erős meggyőződésem szerint semmi sem lehet méltóbb tárgya a magyar hazafias értelmiség figyelmének és semmi sem használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás. Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit elébbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.
Mi nyújthat több élvezetet, mi szellemi foglalkozás lehet kedvesebb előttünk, mint fajunk történelmének tanulmányozása, mint azon tettekkel, tényekkel, törekvésekkel, érdemekkel és hibákkal való megismerkedés,’ a melyek őseink életének, tartalmát képezték és nemzetünk sorsára mérvadó befolyást gyakoroltak!” (Részlet Magyarország címeres könyvéből (1913). Bevezette: Ifj. Andrássy Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, az MTA tagja.)
2014. december 16-án az Országgyűlés március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánította. A határozat szerint „az Országgyűlés, fejet hajtva mindazon emberek, közösségek és emlékük előtt, akik e zászló és címer alatt harcolva életüket, szabadságukat adták a magyar nemzetért, vagy e zászló és címer tisztelete miatt szenvedtek bármilyen sérelmet vagy hátrányt, Magyarország zászlaja és címere iránti tisztelettől vezérelve, megbecsülésének kifejezése érdekében a nemzeti színről és ország címeréről szóló 1848. évi XXI. törvénycikk elfogadásának emlékére, március 16. napját a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja.
A képviselők javaslatuk indoklásában kifejtették, hogy a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége.
A magyar zászló és címer napjának a beterjesztők eredetileg március 23-át, az 1848-as XXI. törvénycikk elfogadásának napját javasolták, de mivel ez a nap 2007 óta a magyar-lengyel barátság napja, végül március 16-át jelölték ki az ünnep megtartására.
A mindössze két paragrafusból álló 1848. évi XXI. törvény tette kötelezővé nyilvános ünnepek alkalmával az összes középület, közintézmény és magyar hajó esetében a nemzeti lobogó és az ország címerének használatát. A magyar zászló és címer napja alkalmat ad az oktatási, tudományos és kulturális intézményeknek, a médiának, a civil szervezeteknek, közösségeknek nemzeti jelképeinkhez kapcsolódó hagyományaink, irántuk érzett megbecsülésünk kinyilvánítására. A napot 2015-ben ünnepelte az ország először.
Magyarország zászlaja és címere
Az Alaptörvény értelmében Magyarország zászlaja három egyenlő szélességű, sorrendben (felülről) piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe. Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt látható. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. Magyarországon 1990-től törvény teszi lehetővé, hogy a megyék és a települések megalkossák a jelképeiket. A magyar címereket feldolgozó adatbázis internetes oldalán megtaláljuk Magyarország 3056 települése, a főváros, a 19 megye, királyaink és történelmi vármegyéink címerét, szöveges magyarázatát. 1366 esetben a települési címerekhez kapcsolódó jelképhasználatról szóló rendeleteket is letöltheti.
„Igaz, hogy a címerek puszta külsőségek; igaz az is, hogy gyakran az emberi gyengeségnek, az üres hiúságnak következményei és dölyfös semmittevéshez vezetnek és gyakran annak a nevetséges felfogásnak is szüleményei, mely a belső értéket, az ember becsét is a ranghoz és címerhez méri; többnek hiszi azt aki a magasabb ranggal és régibb címerrel bír, holott az ember értékét mindezek a körülmények egy mákszem legkisebb töredékével sem fokozzák. Az a becsületes és dolgos mesterember aki kötelességét teljesíti, sokkalta több emberi értéket képviselhet, mint az az uralkodó, aki kötelességét nem teljesíti.
De azért a címerek még sem csak az emberi hiúság történelmének emlékei, hanem a címerek történelméhez dicső emlékek is szövődnek.
A címer önmagában csak külsőség, de sok nagy érdek, sok szép tett, sok nemes érzés fűződik hozzája. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindazok az események és cselekedetek, a melyek Magyarországot sok küzdelmes évszázadon át fenntartották: a címerekhez vezettek, vagy azokból származtak, hogy a nálunk elkövetett jó és rossz tettek legnagyobb részének a címerek könyvében valami nyoma maradt.” (Részlet Magyarország címeres könyvéből (1913). Bevezette: Ifj. Andrássy Gyula gróf, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, az MTA tagja.)
A korábban használt vörös és fehér színhez a 15. században kapcsolódott a zöld, a nemzeti színeket együtt először 1608-ban, II. Mátyás király pozsonyi koronázásakor használták. Zászlón – nemzeti jelképként – a reformkorban jelent meg együtt a piros, a fehér és a zöld szín.
Az 1848-as követelések egyike volt, hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”, amit az áprilisi törvények XXI. törvénycikke szentesített. A címer alapelemei mai formájukban a 16. századra rögzültek, a népszerű értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegységet: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy folyót: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi.
Az 1849-ben keletkezett úgynevezett Kossuth-címeren nem szerepel a Szent Korona, alakja a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma. Ez volt Magyarország hivatalos címere 1918-19-ben, 1946 és 1949 között, majd 1956-ban. Az Országgyűlés 1990-ben komoly vita után döntött a koronás címer alkalmazása mellet.
