A három évtizedes uralkodása alatt kiépítette az abszolút monarchiát, reformok sorát vezette be, miközben súlyos adókat vetett ki. I. (Nagy) Péter cár, az orosz történelem egyik legnagyobb formátumú uralkodója 290 éve halt meg.
I. (Nagy) Péter cár, az orosz történelem egyik legnagyobb formátumú uralkodója 290 éve, 1725. február 8-án halt meg. 1672. június 9-én született I. Alekszej Romanov cár fiaként. Mindössze tízévesen gyenge látású, beszédhibás féltestvére, V. Iván társuralkodójaként került a trónra. Bátyja, Iván Alekszej első házasságából született, ezért neki kellett volna örökölnie az orosz trónt. Iván fogyatékosságai azonban kérdéseket vetettek fel az uralkodásra való alkalmasságával kapcsolatban. Régensként Iván 25 éves nővérét, az okos és becsvágyó Szofját nevezték ki melléjük. Péter 1689-ben a cári testőrség, a sztrelecek lázadását kihasználva eltávolította és kolostorba záratta Szofját, és Iván 1696-ban bekövetkezett halála után már egyedül uralkodott.
1697-98-ban európai körútján a nyugati országok gazdaságát és kultúráját tanulmányozta (Pjotr Mihajlov álnéven hajóácsként is dolgozott Hollandiában és Angliában), és rádöbbent az európai országok fejlettségére és hazája elmaradottságára, a reformok szükségességére. 1698-ban a Szofja pártjára álló sztrelecek újabb felkelésének hírére tért haza: a lázadókkal leszámolt, Szofját pedig apácaságra kényszerítette.
Péter reformok sorát vezette be az élet minden területén, megtörve a bojárok és az ortodox egyház ellenállását, kíméletlenül megbüntetve az ellenszegülőket. Előírta az európai ruhaviseletet, levágatta a bojárok szakállát, támogatta a kereskedőket, az iparral foglalkozókat. A nemesség szolgálati előmenetelét a képzettségtől tette függővé, modernizálta az ószláv írást, világi tanintézeteket, nyomdákat alapított. Az ortodox egyház „legfőbb pásztora” a cár lett, a pátriárkai tisztet megszüntette, az egyházat az általa kinevezett, főpapokból álló Szent Szinódus irányítása alá vonta. Az orosz-bizánci naptár helyett bevezette a Julián-naptárat, így a „világ keletkezésétől” számított 7208-as esztendő az 1700-as sorszámot kapta. (A Gergely-naptárt Péter katolikus, vagyis „eretnek” volta miatt utasította el.).
Az élet szinte minden területére – a vasúttól az étkezési szokásokig – kiterjedő reformok egész sorát vezette be, különösen nagy figyelmet szentelve a tudományoknak. A tudományos eredmények hasznosítása az iparban, közlekedésben, kereskedelemben felgyorsította a modernizálódás folyamatát. 1724. február 8-án I. (Nagy) Péter cár megalapította Szentpétervárott az Orosz Tudományos Akadémiát.
A cár három évtizedes uralkodása alatt kiépítette az abszolút monarchiát, újjászervezte a közigazgatást és a bíráskodást, pénzreformot vezetett be, súlyos adókat vetett ki. A bojárdumát a szenátus váltotta fel, ez az új szerv helyettesítette az uralkodót annak távollétében. Az államigazgatás fő területeit 11 kollégium között osztotta fel, mellettük jött létre a titkos kancellária. Az országot előbb 8, majd 11 hatalmas kormányzóságra osztotta, ezeket később 50 tartomány váltotta fel. Nyugati mintára szervezett reguláris szárazföldi hadsereget hozott létre, ennek egységei állomásoztak a birodalom városaiban létrejött helyőrségekben. Katonai és haditengerészeti iskolákat alapított, megszervezte a balti flottát.
A gazdaság fejlesztése érdekében védővámokat vezetett be az orosz ipar megoltalmazására, és amellett, hogy élen járt a manufaktúraalapításban, adókedvezmények révén a nemeseket is sikerrel buzdította erre a tevékenységre.
Parancsára 1703-ban kezdtek új várost építeni a Néva folyó torkolatánál, amely 1712 és 1918 között Szentpétervár néven Oroszország fővárosa, az orosz kultúra, a kialakuló szellemi élet központja lett.
Péter európai nagyhatalommá akarta tenni Oroszországot, és mindenekelőtt tengeri kijáratokhoz akart jutni. 1696-ban délen elfoglalta a töröktől Azovot, ám a négy évvel későbbi konstantinápolyi békében nem sikerült kicsikarnia a hajózási jogot a Fekete-tengerre. Figyelme ezután a Balti-tenger felé fordult, az 1700-ban kitört északi háborúban Dániával, Szászországgal és Lengyelországgal szövetségben XII. Károly svéd királlyal szemben harcolt. 1709-ben Poltavánál vereséget mért a svédekre, és a fiatal orosz flotta is győzelmeket aratott a Balti-tengeren. Az 1721-ben aláírt nystadi béke orosz kézre adta a Balti-tenger keleti partvidékét, amiért a szenátorok kérésére Péter felvette a „Haza Atyja, Egész Oroszország Imperátora, Nagy Péter” címet.
Az Oszmán Birodalommal folytatott küzdelem kevesebb sikert hozott, Péternek vissza kellett adnia a Portának Azovot. Péter alatt már folyt a keleti és a szibériai területek meghódítása, a cár még amerikai expedíciót is tervezett. Az uralkodó 1722-ben megtámadta Perzsiát, és megvetette lábát a Kaszpi-tenger déli és nyugati partvidékén. 1724 nyarától egyre rosszabbra fordult urémiával súlyosbított vesebetegsége. 1725. február 8-án Szentpéterváron meghalt. A trónon második felesége, Marfa Szkavronszkaja követte I. Katalin néven.
