„Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban,” A hagyomány szerint a hosszú, forró napokon keresztül tartó aratás első napja Péter-Pál napjára, június 29-ére esik. Általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás.
Szent Péter Jézus tizenkét apostolának egyike és a katolikusok szerint a korai egyház első vezetője volt, Szent Péter a keresztények üldözőjéből lett az új vallás leghevesebb és legbefolyásosabb védelmezője és terjesztőj a Római Birodalomban. A hagyomány szerint a hosszú, forró napokon keresztül tartó aratás első napja Péter-Pál napjára, június 29-ére esik.
Péter-Pál tüzének a gyerekek is örültek.
„Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja – írja Jankovics Marcell a Jelkép kalendáriumban.
„Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.”
A hangonyiak e napon az úton szalmát gyújtanak. Ez a Péter-Pál tüze. A gyerekek körültáncolják és rigmusolnak. A tüzet át is ugorják. Bálint Sándor szerint a szokás nyilvánvalóan a Szent Iván tüzének áttétele. Szerintem nemcsak az. A szalma, égő szalma a Napnak („aki” gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár. Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás kezdőnapjaként tartja számon.”
ARANY JÁNOS: FÜLEMÜLE
(részlet)
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.
Az aratás első napja Péter és Pál napjára esik
Az MTVA összeállításából megtudhatjuk, hogy milyen jelentős esemény volt az aratás, és milyen népszokások kapcsolódtak hozzá.
Kezdetben a nyári gabona learatása kaszával történő férfimunka volt. A marokszedő asszonyok a búzát, a rozst vagy az árpát kévékbe gyűjtötték, amit búzaszálakból készített kötelekkel fogták össze.
A kévékből kereszt alakú szalmaboglyát állítottak fel úgy, hogy a kalászt a kereszt belseje felé fordították, ezáltal az esőtől megvédték a gabonaszemeket. Majd lovaskocsin behordták a kévéket a házhoz, kiverették cséplőgépben a szemeket, a szalmát pedig kazalba rendezték. A fáradságos munka végeztével a dolgozók aratókoszorút készítettek, amit a gazda a háza mestergerendájára akasztott.
Az aratóünnepet aratóbál zárta a tehetősebb gazdaságnál, ahol hajnalig tartott a táncos mulatozás.
A Csallóközben Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem, hogy amelyik legény vagy lány elsőnek hallja meg a harangszót e napon, az év végéig megnősül vagy férjhez megy.
Az utolsó búzakalász learatását nagy becsen tartották. Az őszi vetőmag közé keverték a búzaszemeket, az utolsó kévét pedig karácsonykor az asztal alá tették, hogy bőséget és termékenységet hozzon a ház lakónak a következő évre.
Felhasznált irodalom: Jankovics Marcell: Jelkép kalendárium
