Száz éve, 1911. október 29-én halt meg Pulitzer József (Joseph Pulitzer) magyar származású amerikai sajtómágnás, az újságíróknak adható legnagyobb szakmai kitüntetés, a Pulitzer-díj alapítója.
1847. április 10-én született Makón. A katonai pálya iránt vonzódott, de gyenge egészsége, rossz szeme miatt sorra utasította el az osztrák hadsereg, a francia idegenlégió és az angol gyarmati hadsereg. Tizenhat évesen hajófűtőként érkezett Amerikába, ahol még éppen részt vehetett a polgárháború utolsó szakaszában, de lőporfüstöt ott sem szagolt. Ezután volt öszvérápoló a Vadnyugaton, bálnavadász és temetőgondnok, de mindenütt kudarcot vallott, és végül bánatában beállt újságírónak egy St. Louis-i német laphoz.
Itt végre rátalált hivatására: színes, érdekes írásait kedvelték az olvasók, ő pedig egyre nagyobb részesedést vásárolt a lapban. Nemsokára már tulajdonos volt, és miután a konkurenciát megvette vagy megfojtotta, övé lett a város legolvasottabb újságja.
Befolyását kihasználva – már amerikai állampolgárként – beválasztatta magát Missouri állam parlamentjébe, ahol azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az ülésteremben rálőtt vitapartnerére – lévén azonban a Vadnyugaton, megúszta pénzbírsággal.
A nagyobb kihívásokra vágyó Pulitzer 1883-ban New Yorkba költözött, ahol megvásárolta, majd rövid idő alatt népszerű és jövedelmező vállalkozássá alakította a csőd szélén tántorgó The World című újságot. Lapja egyszerre volt népszerű tömeglap és minőségi elitújság, volt benne oknyomozó újságírás, önreklám, magas színvonalú politikai vezércikk, botrány és szenzáció. 1889-ben például Jules Verne nyomán meghirdette a 80 nap alatt a Föld körül versenyt – a győztes 72 nap alatt teljesítette a feladatot.
Pulitzer legnagyobb vetélytársa William Hearst volt. Eszközökben nem válogató versengésük „eredménye” lett a „sárga” sajtó. (A név onnan ered, hogy a lapokat sárga papírra nyomtatták, hogy feltűnőbbek legyenek.) A szenzációkra vadászó két sajtómágnás árban és minőségben is egymás alá kínált, sokak szerint döntő szerepük volt az 1898-as spanyol-amerikai háború kirobbantásában.
Pulitzer 1887-től fokozatosan visszavonult a napi munkától, de megtartotta az irányítást. Látását élete végére szinte teljesen elvesztette, megtépázott idegrendszere a legkisebb zajt sem tudta elviselni. Előbb háza belsejébe húzódott vissza, majd egy hajóra költözött. 1911. október 29-én a jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.
Magyarságát soha nem tagadta meg, ő volt az amerikai kongresszus első magyar származású tagja. Nevét emléktábla őrzi a New York jelképének számító Szabadság-szobor alján, mert az ő kezdeményezésére indult gyűjtés a talapzat költségeinek fedezésére.
Sokan a modern amerikai hírlapírás atyját látják benne, aki azt vallotta: „a sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a köz szolgálata”. Alapelve volt a pontosság, a megbízhatóság és a függetlenség – anyagi és politikai értelemben egyaránt. Úgy vélte, hogy szabad sajtó nélkül nem létezhet igazi demokrácia. Az általa létrehozott alapítvány kamataiból osztják 1917 óta minden évben a Pulitzer-díjakat, az újságírók legnagyobb és legirigyeltebb kitüntetéseit.
Pulitzer Józsefre emlékezve A Los Angeles-i magyar főkonzulátus a magyar származású Pulitzer József halálának 100. évfordulója alkalmából emlékszemináriumot tartott pénteken „Pulitzer és öröksége” címmel.
(Cultura.hu, MTI)
