A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. Az ünnepet ma is számos népszokás, játék és rítus övezi.
A húsvét utáni ötvenedik napon, pünkösdkor a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és az egyház megalapítását ünnepli. Mivel a dátuma a húsvéthoz igazodik, ez is mozgó ünnep, május 10. és június 13. közé esik; idén május 23-24.
Pünkösd a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe, neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Azószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett. Ezena napon ülték meg annak emlékét, hogy az Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett, s nevezték „hetek ünnepének” is (hétszer hét pészah után).
Igen régi szokás – egyes vidékeken ma is él – ilyenkor a pünkösdikirály-választás: a legények lóversenyen és egyéb ügyességi játékokon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás stb.) mérik össze tudásukat és ügyességüket, s aki nyer, az birtokolhatja a megtisztelő címet. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, s viselhette a pünkösdi koronát. Uralkodásának rövid idejére utal a „pünkösdi királyság” kifejezés.
Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.
Bizonyos vidékeken (például a Dunántúlon) pünkösdi királynéjárást is tartanak. Néhány fiatal lány az egyik pajtásuk fölé selyemkendőből sátrat von, így járják végig a falu házait. Köszöntőt mondanak, rózsaszirmot hintenek szét, majd megemelik a királynét, s így szólnak: „Ekkor legyen a kendtek kendere!” A háziak közben tréfálkozhatnak a lányokkal, de a királynénak sem megszólalnia, sem nevetnie nem szabad. Ha fukar a gazda, a királyné leguggol, hogy a kender ne nőjön nagyra.
A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés. Pünkösdkor a házra, kerítésre, istállóra régen zöld ágat tűztek, hogy elhárítsák a rossz szellemeket. A lányok búzavirágból és pipacsból koszorút fontak, s amikor a szerelmes legény hajnalban pünkösdi rózsát vitt a kiszemelt lány ablakába, cserébe magával vitte a virágkoszorút. A lányok szívesen fürödtek pünkösdkor a folyóban és a reggeli harmatban, mert gyógyerőt tulajdonítottak neki. Szokás volt ezen az ünnepnapon kaláccsal és borral megvendégelni a pásztorokat, akik egész évben a jószágok körül szorgoskodtak.
A hagyományok szerint nem csak május elsején, hanem pünkösdkor is állítanak májusfát. Bizonyos településeken az a szokás, hogy a májusfát pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöldellő ág a természet állandó megújulását szimbolizálja, valamint az udvarlás szándékának is kifejezője. A májusfát szalagokkal, étellel, itallal díszítik.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye is lett. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve minden pünkösd szombatján ünnepi szentmisét és nagy búcsút tartanak, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ minden más tájáról is.
A Covid-járvány miatt idén május 22-én megtartott csíksomlyói búcsú részvételi keretszámait egyházmegyékre és főesperesi kerületekre bontották. Például 22 110 távolról érkező zarándok vehetett részt a búcsún. Valamennyien kitűzőt kellett, hogy viseljenek, amelyet a plébániákon keresztül szerezhetnek meg.
