Az Óbudai Danubia Zenekar Hősök vagyunk sorozat negyedik koncertjén nem mást hallgathatunk meg mint Strauss Metamorfózisok-ját és Mozart Requiem-jét.
Ahol a szavak elfogynak, ott kezdődik a zene, ahol a fény kihuny, ott kap lángra a remény. A nagy kataklizmák, sorsfordító események határán születnek a legmegindítóbb és sokszor legszemélyesebb zeneművek. Egy idős, sikeres zeneszerző végigéli otthonának pusztulását, milliók halálát és megérzi, hogy a művészet sem lehet már ugyanaz, mint fiatal korában.
Ezen a ponton születik meg a Metamorfózisok, ami összefoglalása a zenetörténet nagy korszakának Beethoventől Schönbergig, Strauss életművének utolsó nagy kinyilatkoztatása, egyben emlékezés, mely békévé oldja a harcot.
„Megemelem a kalapom a zeneszerző Strauss előtt, de ismét a fejemre teszem, ha Strauss, az ember áll előttem” – mondta egy alkalommal Arturo Toscanini, aki soha nem felejtette el, hogy amikor a tiltakozása ellenére „zsidótlanított” 1933-as Bayreuthi Ünnepi Játékoktól megvált, milyen könnyedén lépett a helyébe Richard Strauss. Az egyesek által a zeneirodalom legszomorúbb művének tartott Metamorfózisok Strauss gyászzenéje, melyben Németország sorsát siratja el.
Mozart utolsó műve végigjárja az utat, amit az ismeretlen kapujába érkező ember is: félelme kétségbeesésbe csap át, később Istent kéri számon szörnyű erővel, hogy végül a túlvilági élet reményébe oldódjon ez az angyalok nyelvén íródott, mélységesen emberi zene. Az utolsó mű elkészítésének megbízása valószínűleg Walsegg gróftól, egy dilettáns zeneszerzőtől származott, akinek állítólagos szokása volt zeneszerzőktől műveket rendelni, amelyeket aztán a sajátjaként mutatott be. A Requiem az önmagát a halál közelségében tudó zeneszerző utolsó, mély értelmű üzenetét rejti magában.
Strauss: Metamorphosen
Mozart: Requiem
Közreműködik: Kolonits Klára, ének; Balga Gabriella, ének; Rab Gyula, ének; Kovács István, ének; Kodály Kórus Debrecen
Vezényel: Hámori Máté
