Rippl-Rónai József (1861-1927) által készített Ady Endre-portréra bukkant a festő munkásságának egyik kutatója a napokban.
Művészettörténeti szenzáció: Rippl-Rónai készítette Ady-képre bukkantak.
Mivel eredeti Rippl-Rónai alkotás ritkán kerül elő, az esetet művészettörténeti szenzációnak tartja a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum.
A költőt ábrázoló pasztellképet Horváth János egy erdélyi magángyűjteményben fedezte fel kutatómunkája során – mondta Lechner Judit, a Rippl-Rónai Múzeum múzeumpedagógusa az MTI-nek szombaton.
Rippl-Rónai barátja volt Ady Endrének. Szakemberek tudtak arról, hogy két ismert rajz mellett képen is megörökítette őt, de az alkotás sorsáról, hollétéről eddig nem volt információjuk. Ismert, hogy Rippl-Rónai József művészetének legfőbb pártolói a Nyugat íróinak köréből kerültek ki.
“Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik” – írta Ernst Lajosnak 1923-ban, abban az évben, mikor íróportréinak első sorozatát bemutatta. A Nyugat írónemzedékének célja a feudális Magyarország művészeti modernizációja volt, az évszázados hagyományokkal bíró nemzeti bezárkózás után a nyugati nyitás programjának megvalósítása. Rippl-Rónai párizsi gyökerű festészetét kezdettől fogva támogatta a Nyugat köre, a festő pedig tudatosan kereste a kapcsolatot az új írónemzedék tagjaival.
„Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes jelenség volt. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de azért főleg, mert álmos nézése mély és szerelmes, oly sokat mondó, hogy merem állítani, ha csak a szemeit rajzoljuk is meg, már egy igen hasonló Adyt kapunk. Én, mikor festettem, legtöbbet a szemét néztem, – erre fektettem a fő súlyt. Évekig beszélgettem ezekkel a nagyérzésű, okos szemekkel. Mindent kiolvastam belőlük, a költőn kívül a legjobb embert, a gőgös mokány legényt, a széthulló magyarság tragikus szimbólumát, akinek különös egyénisége fenségességet árult el, mást, nagyot, nagyobb embert, mint bárki korunkban. Sokat elmondó szemei voltak az én Bandi barátomnak – sokat beszéltek nekem Párizsról és az itthoni életből is igen sokat meséltek el, egész légióját a megtörtént és megtörténendő dolgoknak. Szemében benne volt az egész ember, a sokszor megsebzett, az igazságtalanul megbántott. Kiolvastam ezekből a bársonyos, füstös, lusta szempillájú szemekből a nagy lenézőt, a lekicsinylőt. Csak a szája formája, a nagyon vastag, túl nagy nyelve volt még ennyire kifejező, különösen, ha elitélt valakit, ami egyébként sokszor előfordult nála.” (Rippl-Rónai József: Ady Endre szemeim, Nyugat, 1923)
A portrét a nagyközönség is megcsodálhatja: tulajdonosa hozzájárult ahhoz, hogy augusztus végéig kiállítsák a Rippl-Rónai Emlékházban és Látogatóközpontban – jegyezte meg.
Lechner Judit kitért arra, hogy a kaposvári születésű és élete nagy részében ott is dolgozó festő nevéhez mintegy tízezer mű köthető. Az alkotások egy része az idők folyamán megsemmisült, számos kép Amerikába került, sok kép hollétéről semmit sem tudni – mondta.
Fotó: kapos.hu
