„…mert csak annak ki valamiért lángol, könnyű mást is egy kissé melegíteni.” 135 éve, 1889. március 18-án halt meg Rómer Flóris bencés tanár, régész, művészettörténész, egyetemi tanár, akadémikus, magyar régészettudomány, művészettörténet és műemlékvédelem egyik megteremtője.
Rómer Flóris 1815. április 12-án Pozsonyban született, német családból származik. Középiskoláit Pozsonyban, Tatán és Trencsénben végezte. 1830-ban lépett a Benedek-rendbe. A bölcsészeti tanulmányokat Győrött, a teológiát Pannonhalmán végezte. 1838-ban pappá szentelték, majd Tihanyban segédlelkészként szolgált.
1839-től a győri gimnáziumban a magyar és latin nyelv, utóbb a természetrajz tanára volt. 1842-től a győri bölcsészeti tanfolyamon a bencés növendékek természettudományos képzését vezette. 1845-től Pozsonyban az akadémián a természetrajzot oktatta.
1848-ban beállt Római Ferenc néven honvédnek, s egészen a kapitányi rangig vitte, ezért a szabadságharc vége után 8 évi börtönre ítélték. Bécsben, Olmützben, Josephstadtban raboskodott. 1854-ben kegyelemmel szabadult, majd néhány évig Bakonybélben élt és tanított. 1857-től a győri algimnáziumban természetrajzot oktatott, s 1859-ben Győrben létrehozta az első múzeumot, a vidéki múzeumok közül az egyik legelsőt.
1861-ben Pestre költözött és kivált a bencések kötelékéből. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában és 1862-től igazgató volt egy budai gimnáziumban, majd 1868-ban a budapesti egyetem archeológia tanára lett.
Érdeklődési köre rendkívül széles volt, egyaránt oktatott őskori, ókori és középkori régészetet és művészettörténetet, és ezekben a tárgykörökben rendszeresen publikált.
Az ő kezdeményezésére és irányításával indult meg Budapesten a régészképzés Magyarországon.
1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őreként tanulmányaival, cikkeivel, régi falképek feltárásával a műemlékek érdekében tudományos munkát fejtett ki.
Bejárta az országot, pontosan felmérte és lerajzolta a romokat, épületmaradványokat. Figyelmét nem kerülték el a Balatonban és a Dunában fekvő romok sem. Említést tett például a fenékpusztai- és a tétényi romok vízbe nyúló részeiről is.
1861-68 között Ráth Károllyal együtt szerkesztette a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket. 1868-72 között az Archaeológiai Értesítőt, 1864-73 között az Archaeológiai Közleményeket szerkesztette. 1877-ben Lipovniczky István püspök Nagyváradra hívta és kanonokká nevezte ki, majd megbízta a székes-egyház kifestési munkálatainak vezetésével.
„Természetbúvár van elég hazánkban, legyél archeológus!”
Rómer Flóris érdeme, hogy 1876-ban Budapesten tartották az ősrégészek és antropológusok VIII. nemzetközi kongresszusát. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak. 1889. március 18-án halt meg Nagyváradon.
Foglalkozott többek-között régészettel, művészettörténettel, iparművészettel, mezőgazdaság-történettel, helytörténettel, földrajztudománnyal, útleírással, káptalanok, apátságok, kolostorok, városi és falusi templomok, plébániák történetének a megírásával. Több önálló munkája jelent meg könyv alakban. Kiadatlan, saját rajzaival ellátott több kötetes naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása.
