Egy birodalom vezetése? Ugyan! II. Szelim oszmán szultántól kemény teljesítményt kívánt, hogy hetente több alkalommal is teljesítse férfiúi kötelességét a háremében.
„Abszolút csönd uralja a rejtélyes palotát. A rácsokkal fedett ablakok mögött oly sok lény unatkozik és hervad el a vágytól. Bármennyire is szeretnék, nem tudnak másra gondolni, mint saját veszendőbe menő szépségükre. A szépség e kincseit a természet az emberi szem számára alkotta – ám e nők századok az öröklétbe, hogy nem hagynak maguk után nyomot. Nem festették meg őket, gyönyörű testük vonalait nem faragták márványba…” (Théophile Gautier: Konstantinápoly, 1853)
I. (Törvényhozó) Szulejmán, hetven éves korában Szigetvár falai alatt befejezte életét, a oszmán uralkodók egyik leghíresebbjét fia követte. II. (Részeges/Korhely) Szelim 1566 őszén elfoglalta trónját, hamar kiderült, hogy a kivételezett gyermek apja képességeit sajnos nem örökölte meg. Nem csak politikai és gazdasági érdektelenség jellemezte, az alkoholt nem megvető, züllött életmódja is a birodalom hagyatlását segítette elő.
Szelim azonban gyengének bizonyult: a bor adta kábulatában sokkal inkább érdeklődött a háremében élő hölgyek iránt, mintsem az uralkodás uránt. Mindent a nagyvezér, Szokollu Mehmed intézett, akinek valóban kemény kézzel kellett vezetnie a birodalmat, és minden bizonnyal nagy erőfeszítésébe került, hogy az államigazgatás működése fennmaradjon. Szelim felesége, Nurbána válide szultána szintén keménykezű kormányzónak bizonyult, de az uralkodó minden ráhagyott.
A szépséges, fiatal odaliszkok között vérre menő versengés folyt: ki bizonyul jobb szeretőnek, kit látogat meg többször az uralkodó, és ki szül neki gyermeket, legfőképpen fiút. Ekkor ugyanis feljebb került a ranglétrán: külön szobába költözhetett, és még szolgálólányokat is rendeltek a segítségére.
A szerelmi aktusokról sajátos könyvelést vezettek. A szultán már másnap reggel nyilatkozott az éjszaka eseményeiről, s ez bekerült a „szexnaplóba”. Az írnok minden odaliszk neve és a szerelmes éjszaka dátuma mellé egy jelet tett, amely a szultán szóbeli értékelését rögzítette.
A vízszintes vonal például nemcsak az együttlét kudarcát jelezte, hanem azt is, hogy a lány ügyetlen volt az ágyban, vagy nem értett ahhoz, miként hozza izgalomba az uralkodót. Máris ment a süllyesztőbe, és a háremben hervadhatott el. A függőleges vessző is többet jelentett az ágybéli sikernél, a dátummal együtt ez a megtermékenyítés jele volt. Most már csak az hiányzott, hogy kilenc hónap múlva az odaliszk valóban gyermeket hozzon a világra.
„Ti hívők! A bor, a szerencsejáték, az áldozati kövek, a nyilakkal történő sorshúzás a Sátán förtelmes műve. Kerüljétek azt. Talán boldogultok. A Sátán a bor és a szerencsejáték által csupán ellenségeskedést és gyűlölséget akar szítani közöttetek, és el akar fordítani benneteket attól, hogy megemlékezzetek Allahról és az istentiszteletről. Nem akarjátok hát abbahagyni?” (Részlet a Korán 5. szúrájából, mely kérdésre II. Szelim határozott nemmel válaszolt)
