Táncsics Mihály volt a nevelője, aki ifjú tanítványát „beoltotta” a szabadság szeretetével, Teleki Sándor gróf honvédezredes, emlékíró, szabadságharcos 195 éve született.
PETŐFI SÁNDOR: GRÓF TELEKY SÁNDORHOZ
(részlet)
Te elfáradsz, mig őseidnek
Végigtekintesz névsorán,
Én jóformán azt sem tudom, hogy
Ki és mi volt a nagyapám.
Te fényes, csilláros teremben
Bárson pólyában születél,
Én szalmazsákon születém egy
Kis mécs borongó fényinél.
Téged sétára cifra hintón
Négy, öt szép drága ló ragad,
Én az apostolok postáján
Viszem sétára magamat.
Kolozsvárott jött a világra 1821. január 27-én, és tízéves koráig az erdélyi Nagysármáson nevelkedett. 1830-től öt éven át a piaristák kolozsvári konviktusában tanult, 1835-től Táncsics Mihály volt a nevelője, aki ifjú tanítványát „beoltotta” a szabadság szeretetével. Szülei az erdélyi kancellária élére szánták, a kolozsvári jogakadémia elvégzése után előbb Marosvásárhelyen a királyi táblánál volt jurátus, majd ügyvédi vizsgát tett. Ezt követően német egyetemeken tanult, bár kalandvágyó, bohém természete nehezen viselte a stúdiumokat. Berlinben barátságot kötött egy porosz karlista tábornokkal, akivel Portugáliába, majd Spanyolországba utaztak. Barcelonában azonban letartóztatták őket, és csak Lesseps francia főkonzul közbenjárására menekültek meg a halálos ítélettől.
Teleki visszatért Berlinbe, ahol megismerkedett Liszt Ferenccel, akivel beutazta fél Európát, és számos kalandot élt át, Oroszországban még nőszöktetésbe is belebonyolódtak. Hazatérése után Kővár vidékének országgyűlési követe lett, és a liberális ellenzékhez, Kossuth és Wesselényi táborához csatlakozott. 1846-ban barátságot kötött Petőfivel, aki az általa „vad grófnak” nevezett Teleki koltói kastélyában töltötte mézesheteit Szendrey Júliával.
1848-ban a Kővárvidék főkapitánya lett, de közhonvédként belépett a 10. honvédzászlóaljba, és részt vett a szerbek elleni délvidéki harcokban. Kossuth kérésére Pestre utazott, majd ismét kővári főkapitány és kormánybiztos lett. 1848 decemberétől Bem seregében szolgált, őrnagyi, majd ezredesi rangban, és több csatában is részt vett. Világos után az aradi börtönbe zárták, ahonnan egy hónap után kiengedték, majd amikor újra elfogatóparancsot adtak ki ellene, bujkálni kényszerült, s végül Belgrádba, majd Konstantinápolyba utazott. 1852-ben a császári haditörvényszék halálra és jószágvesztésre ítélte, és in effigie fel is akasztatta.
A száműzetés évei alatt élt Franciaországban, majd Londonban, Jersey szigetén barátságot kötött Victor Hugóval, akit Guernsey szigeti száműzetésébe is elkísért. 1856 után Törökországban, majd Svájcban élt. 1858-ban Nizzában találkozott az olasz szabadsághős Giuseppe Garibaldival, és csatlakozott seregéhez. Az 1859-es hadjáratban Szicíliában, Calabriában és Nápolyban harcolt Garibaldi oldalán, az itáliai Magyar Légió ezredese, Garibaldi egyik legkedveltebb tisztje volt.
1867-ben hazatérhetett, és az amnesztia folytán korábban elvesztett vagyonát is visszakapta. Ezt követően többnyire koltói birtokán és Nagybányán, időnként Kolozsvárott, Debrecenben és Budapesten élt. Idejét gazdálkodással és írással töltötte, gazdag és fordulatos életének alakulását, nem mindennapi tapasztalatait több művében is megosztotta olvasóival. 1880-ban jelent meg Emlékeim című kötete, majd 1882-ben ennek folytatása Egyről másról. Újabb emlékeim címmel. Írt könyvet Garibaldiról (Garibaldi alatt 1859-ben), Bemről (Emlékek Bemről), humoros elbeszéléseit pedig a Természet után című kötetében adta közre.
Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak, 1867-ben pedig részt vett a Magyar Történelmi Társulat megalakításában. A közvetlen modorú, bohém természetű gróf a női nem körében is rendkívül népszerű volt, több kalandját is feljegyezte a történetírás. Kétszer nősült: először 1857-ben Svájcban egy angol lord nagyon fiatal, szép és okos leányát vette el, de kapcsolatuk hamar véget ért, majd 1860-ban Párizsban feleségül vette Mathilde Litez-Tivervalt, akivel négy gyermekük született (Sándor, László, János, Blanka). Teleki gróf 1892. május 18-án hunyt el nagybányai birtokán.
