Tildy Zoltán lelkész, miniszterelnök, 1946-1948 között Magyarország köztársasági elnöke, 1956-ban a Nagy Imre-kormány államminisztere 125 éve született.
1889. november 18-án született Losoncon. A pápai református teológiai főiskola elvégzése után Írországban tanult, majd a Somogy megyei Szennán, később Tahitótfalun szolgált. 1932-től köztársasági elnökké választásáig a Békés megyei Szeghalom gyülekezetének lelkipásztora volt.
A szegény falusiak kiszolgáltatottságát megtapasztalva kezdett politizálni, 1917-től volt Nagyatádi Szabó István Gazdapártjának tagja. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazda, Földműves és Polgári Pártot, amelynek ügyvezető alelnökévé választották, 1936-tól volt Szeghalom parlamenti képviselője.
A második világháború idején a nemzeti függetlenségi törekvések és a népfrontmozgalom egyik vezető személyisége lett. Szorgalmazta a közeledést a szociáldemokratákhoz, a háborúból való kilépést, a demokratikus Magyarország megteremtését, a földosztást. Az ország 1944. március 19-i német megszállását követően bujkálni kényszerült, de még mindig „alkotmányos alapokon” politizált: részt vett a Magyar Front Horthyhoz intézett memorandumának kidolgozásában, a balul sikerült kiugrási kísérlet előtt néhány nappal a háborúból való kilépés lehetőségéről tárgyalt Szakasits Árpáddal együtt a kormányzóval.
1945 áprilisában bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, 1945. augusztus 20-án az FKgP országos pártelnöke lett. A párt nagyarányú választási győzelme után, 1945. november 15-én miniszterelnökké, majd 1946. február 1-jén a királyság intézményét eltörlő törvénycikk elfogadását követően köztársasági elnökké választották.
Aggodalommal figyelte a kommunisták egyeduralmi törekvéseit, tudatában volt annak, hogy a Szovjetunió nagy hatással van a magyar gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésre. Arra törekedett, hogy megnyerje a Szovjetunió bizalmát a maga és pártja számára. Ezt a stratégiát és taktikát követte, annak ellenére, hogy pártjában növekvő elégedetlenség kísérte politikáját. A szűkre szabott jogkörökkel rendelkező államfő a békés fejlődés lehetőségéért folyamatos engedményeket tett a baloldali pártoknak.
Rákosiék már 1947-ben, a kisgazdák „leszalámizása” és az elcsalt kékcédulás választások után meg akartak szabadulni tőle is, de erre csak egy évvel később, a két munkáspárt egyesülése után került sor. 1948 nyarán koholt hűtlenségi és kémkedési vádakkal letartóztatták, majd később kivégezték vejét, Csornoky Viktort. Tildyt lemondatták majd családjával együtt házi őrizetbe került.
Házi őrizete csak 1956. május 1-jén szűnt meg. 1956. október 24-én a rádióban mondott beszédet, október 28-án elvállalta Nagy Imre kormányában az államminiszteri tisztséget. A november 4-i szovjet intervenció után letartóztatták, a Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítása címén hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában magas korára és egészségi állapotára való tekintettel – amnesztia nélkül – szabadlábra helyezték. 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig teljes visszavonultságban élt.
1989 júliusában rehabilitálták, nevét Pécsett utca, Szeghalmon általános iskola és tér őrzi, 2008 óta nevét viseli a tahitótfalui Duna-híd, Budapesten több emléktáblát avattak tiszteletére.
Fotók: Nagyimreemlekhaz.hu, MEK/OSZK
