Franciaországban a Côte d’Azurön egy közel ötven évvel ezelőtti nyáron jelent meg a monokini. Brigitte Bardot francia filmsztár viselte először a keblet fedetlenül hagyó, a csak nadrágocskából álló fürdőruhát.
Az első monokini 1964-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Egy osztrák születésű amerikai divattervező, Rudi Gernreich a fürdőruhája felső részét elhagyva feltalálta fel a monokinit: mindössze két keresztpánt tartotta az alsó részt. A monokini kifejezést is neki köszönhetjük, a bikini szándékos szóferdítése, de természetesen a topless hosszú múltra tekint vissza, és a 20. századot tekintve talán Josephine Baker revüsztár volt a legismertebb úttörője.
A szabadságot és az emancipációt hirdetve Tony Lee Shelley amerikai manöken végiglejtett a Michigan-tó partján, megmutatva a kíváncsi férfiszemeknek. Bár a modellt a rendőrök kísérték el, közmegbotránkoztatással vádolva, az anyaghiányos fürdőruha a maga útját kezdte járni. A lányok, persze, gyorsan rájöttek, hogy nem kell megvásárolniuk a méregdrága, új divatú fürdőruhát, elég, ha a régi bikinijüknek nem veszik fel a felsőjét – így terjedt el a monokinis, vagyis felsőrész nélküli fürdőzés.
Az alig-fürdőruha azóta töretlenül folytatja diadalmenetét. A fotósok, pláne a lesifotósok előszeretettel fényképezik a szép filmcsillagokat, manökeneket ebben az öltözékben és teszik őket címlapra, mint annakidején Marilyn Monroe-t, vagy most Sharon Stone-t, Liz Hurleyt.
Európában ahogyan a bikini, úgy a topless is Brigitte Bardot-nak köszönhetően lett lassan elfogadott. 1967-ben a fiatal és igencsak merész Bardot vette le először a fürdőruhája felső részét, és kezdte népszerűsíteni az új divatot.
A fedetlen kebel valamikor heves viták tárgyát képezte. „Erkölcsrombolás vagy az álszent prüdéria leküzdése? Mitől olyan bátrak a német nők, azok is, akik nem engedhetik meg maguknak?” – tette fel a kérdést több mint 45 évvel ezelőtt a Der Spiegel.
Egy német felmérés szerint a német nők 65 százaléka soha nem megy fedetlen keblekkel a medencébe, azonban, ha megtehetik, otthon szívesen leveszik a fürdőruha felső részét való napfürdőzést a hölgyek. A fiatalság sem kedveli már annyira a monokinis strandolást. Bőrüket inkább forró nadrággal, mély kivágásokkal vagy a köldököt szabadon hagyó felsőrésszel mutogatják.
Az 1946 óta létező bikini visszatérésének okai között a divat is fellelhető. A fürdőruha felső része ugyanis ma sokféle változatban létezik: megköthető a nyakszirten, a háton, vagy a fürdőnadrág két oldalán is. A szalagokat üveggyöngyökkel, kövekkel vagy tarka golyókkal díszíthetik, akárcsak a 70-es években tették.
A jelenség magyarázata „a nemek újratervezése”, az elfordulás a 90-es évek uniszex divatjától. Ehhez azonban az is hozzá tartozik, hogy a nők megint nőiesebbek, a koplalásnak leáldozott. Nem lettek prűdebbek, egyszerűen csak elfogadják nőies alkatuk.
Míg a topless, azaz meztelen felsőtesttel való napozás meglehetősen széles körben elfogadott Európában, az altest eltakarását általában megköveteli a strandok többségének szabályzata – a kifejezetten szabad, nudista strandokat nem tekintve -, s aki mégis teljesen pucéran élvezi a tengerparti nyár gyönyöreit, annak büntetéssel kell számolni. És ha már topless, azt se feledjük el, hogy társadalmunk kimondatlan erkölcsítélettel bír a szó felett. Így bár ugyanarról van szó, a szalonképes monokinis lányok a strandokon, a toplesst inkább a szórakozóhelyeken találhatják meg az érdeklődők.
