A bikini hetven éve, 1946. július 5-én jelent meg először egy párizsi divatbemutatón. Pesten azóta vicc is született róla: „Miben hasonlít egymásra a bikini és a statisztika?” – „Egyik sem tárja fel a lényeget, de gondolatébresztésre jó.”
Korunk legnépszerűbb női fürdőruha-típusa éppen hetven éves. Nevét a megszületése idején végrehajtott atomkísérlet-sorozat egyik helyszínéről, a Bikini-szigetekről kapta. A férfiszívekre kifejtett hatása felért az óceáni robbantásokéval, a strandok világában.
A bikini hét évtizede
A bikini hetven éve, 1946. július 5-én jelent meg először egy párizsi divatbemutatón. Pesten azóta vicc is született róla: „Miben hasonlít egymásra a bikini és a statisztika?” – „Egyik sem tárja fel a lényeget, de gondolatébresztésre jó.”
A tenyérnyi textília születésének persze semmi köze a gondolatébresztéshez. A bikini ugyanis a köznevesült földrajzi nevek egyike, akárcsak a damaszt, a kasmír vagy (Les Baux francia falu neve után) a bauxit. A térképek Bikini néven jelölik a Csendes-óceán egyik atollszigetét, amelyhez 1946 nyarán 150 repülőgép, 200 hajó és 42 ezer ember tartott. A hadműveleti terv Atomteszt címen jegyezte a titkos amerikai akciót, amely egy volt az akkori 23 atomkísérlet közül. Július l-jén felrobbantották az első bombát, majd 25-én a másodikat. Elsüllyedt egy torpedóromboló, egy cirkáló és három halászhajó. A Bikini-korallsziget ettől nyugodtan visszasüllyedhetett volna az ismeretlenség mélyébe, csakhogy hadművelet híre eljutott egy francia divattervezőhöz. Louis Reard éppen ez idő tájt, a félelem és a nyugtalanság nyarán ajánlotta fel egy divatszalonnak ama kétrészes fürdőruha tervét, amelyet az atomkísérlet helyszínéről bikininek nevezett el. „Ez lesz a világ első örömbombája” – mondta. Ezzel szemben a ruhadarab detonációja az üzlet és az erkölcs védőinek elszánt küzdelmét indította el.
A bikini alsót állítólag a keleti hastáncosnők jelmeze ihlette, akik „civilben” hosszú, buggyos nadrágokat viseltek, közönség elé lépve viszont egészen apró, a köldököt szabadon hagyó nadrágocskát, hogy tánc közben hasuk és csípőjük ritmikus mozgása jobban érvényesüljön. Egy Pompejiben napvilágra került falfestmény szerint a ma bikinibugyinak nevezett kis nadrágot hordták a táncosnők már az ókorban is, igaz, csak jelmezként, nem pedig fehérnemű gyanánt.
A kétrészes fürdőruhát Micheline Bernardin kisasszony indította el világhódító útján: szárazon és vízen egyaránt bemutatta Franciaországban. A tett felért egy előre megfontolt közbotrányokozással és az ezzel járó büntetések érvényesítésének követelésével. Meg azzal, hogy a bájos táncosnő elképesztően rövid idő alatt ötvenezer házassági ajánlatot kapott
A párizsi divat híre hamar átkelt az óceánon. Az újdonságokra és az üzletre érzékeny Újvilágban egy csomagküldő cég – amely katalógusból kínálta áruit – elhatározta, hogy a bikinit is listára veszi, de csak akkor, ha a katalógus képeiről a portékát bemutató lányok köldökét kiretusálják… Aztán a népszerű színésznő, Rita Hayworth megtörte a jeget: megengedte, hogy bikiniben fényképezzék le. Hihetetlen hatást váltott ki. Rövid idő múltán a bikini „nagykövet asszonyává” vált a hollywoodi filmsztár. „Hayworth köldöke egy az Ezeregyéjszaka fénylő gyémántjai közül” – írta róla egy kritikus.
Az új divat hamarosan a többi hollywoodi csillagot is elcsábította. Családanyák és férjet kereső lányok azonban nem hordták; díjazták az újdonságot, ám viselni nem merték. A bikini olaszországi premierje 1947 egyik forró augusztusi vasárnapján volt az ostiai lidón, ahol is „Adriana Betti színművésznő kék-fehér bikinijében néhány elképedt halász előtt pózolt.” Ne feledjük, a halászfeleségek az idő tájt még alsószoknyában fürödtek a tengerben
Rómában, az ötvenes évek elején egy feldühödött úr a nyilvános strandon megütött egy hölgyet, amikor az nem volt hajlandó eltakarni bájait, és a velük összefüggő indiszkrét fürdőruhát. A sors különös iróniája, hogy ez az úr később Itália belügyminisztere lett.
A hatvanas-hetvenes évek a fehérneműgyártók fekete évei voltak. Ekkor történt ugyanis, hogy amerikai tüntetők nyilvánosan elhajították, sőt, elégették a melltartóikat. 1972-ben egy magára valamit is adó, modern lány semmit sem hordott a trikója alatt. Ezzel párhuzamosan a fürdőruhadivat is meglehetősen takarékossá vált: a bikini fölső része először csak mikro méretű lett, majd el is tűnt, megteremtve a topless új divatját.
A hetvenes években a szolidabb női körökben is tovább zsugorodott a már amúgy is takarékos ruhácska. Az atomrobbantásokat idéző bikinivel szemben e fürdőruha-újdonság neve – a koszovói tankok adták az ötletet – tankini. Keskeny pántos változatai már a csípővonalat sem nagyon érik el, nem beszélve a háromszögletű melltartók alól előbukkanó keblekről.
Csupán egy látványos kudarcra lehet emlékeztetni a bikini hat évtizedes hódításából: a szépségversenyek pódiumán a szépségkirálynőket továbbra is egyrészes trikóban koronázzák meg. A bikini és tankini után pedig itt a trikini: az 1946-ban kétrészessé vált fürdőruha a kendővel, illetve a kisnadrággal háromrészesre bővült hatvanadik születésnapjára. Párizsi divatstatisztikák szerint azonban a fürdőruhát vásárló hölgyek 70 százaléka még ma is a bikinit keresi. A sok vitát kavart csábos strandöltözék, „a szabadon hagyott köldök tüntető lobogója” nemcsak divattörténetet írt, hanem szemrevaló korrajzot is festett a huszadik század második feléről.
