2011. december 5-én a Vajda Gergely vezényelte UMZE a kortárs zene lassan klasszikusnak számító egyéniségei közül mutat be hármat, a hetvenes-kilencvenes évek műveiből válogatva. A Fesztivál Színházban Eötvös Péter, Toru Takemitsu és John Adams művei csendülnek fel.
Randelph Stow nyolc verse a bolond III. György király történetét meséli el, aki a madarakat tanította énekelni. A megzenésítés a 20. század egyik legjellegzetesebb, egyszersmind leginkább zavarba ejtő műve, melyben – a szerzőre jellemző eklekticizmus jegyében – Händel Messiása és a foxtrott egymás mellett van jelen, az énekes pedig négy oktáv terjedelemben énekel, beszél, illetve mindenféle zajokat és effekteket hoz létre.
Az egy nemzedékkel fiatalabb George Benjamin – akinek egy korai művét (At First Light) a London Sinfonietta előadásában januárban hallhatta a Müpa közönsége – Martin Crimp librettójára írott kamaraoperáját 2006-ban mutatták be. Itt is csak két énekes lép fel, akik a Patkányfogó közismert meséjét adják elő hol szereplőként, hol narrátorként. Az áttetsző hangszerelésben az éles énekhangok még hátborzongatóbban hatnak, mégis ezt tartják Benjamin egyik legelbűvölőbb, legszebb művének, melynek hangszerelését basszetkürt, sőt cimbalom is gazdagítja
Vajda Gergely a 2005-2006-os szezontól kezdve az Amerikai Egyesült Államok- béli Oregon Symphony Orchestra első karmestere. 2002 őszétől a Milwaukee Symphony Orchestra asszisztens karmestereként működött. Azt megelőzően Magyarországon a budapesti Új Színház zenei vezetője, a Művészetek Völgye fesztivál szervezője, a Magyar Állami Operaház vendégkarmestere, a Forrás Kamarazenei Műhely tagja, a Brass in the Five együttes művészeti vezetője, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar másodkarmestere, klarinétosként a Liszt Ferenc Kamarazenekar, valamint az oszták-magyar Haydn Zenekar állandó zenésze volt.
Eötvös Péter Windsequenzen című, 1975-ben keletkezett, 1989-ben átírt, végleges verzióját 2002-ben elnyerő, mintegy fél órás zenéje a címnek megfelelően elsősorban fúvósokat alkalmaz. A mű hat belső tétele a különböző szeleket jeleníti meg, a két kerettétel („Windless”) között. Eötvös személyét kevésbé kell bemutatni a hazai közönségnek, de aligha ismerjük műveit kellőképp.
Toru Takemitsu (1936-1996), a modern japán zene nagy alakja viszont az a – már nem élő – „kortárs”, aki igencsak bemutatásra szorul Magyarországon. Az autodidakta zeneszerző a keleti és nyugati zene világát ötvözi (Debussyt, Messiaen természetzenéit, Webern csendjét és Cage filozófiáját szokás emlegetni zenei ízlése kapcsán). A mindennapok zajai és a zene viszonyát feszegette több művében is. Az 1986-os Entre-temps – ez a mintegy tízperces mű – oboára és vonósnégyesre íródott.
Az amerikai John Adamsot a minimalisták között szokás emlegetni. A sokoldalú és sokszínű komponista – jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikusok rezidens zeneszerzője – 1996-ban klarinétra és tizenhárom tagú – többek közt bendzsót is foglalkoztató – zenekarra komponált, mintegy 25 perces művét, a Gnarly Buttonst a London Sinfonietta rendelte, a szóló eredetileg Michael Collins számára készült. A szerző állítása szerint a kompozíció mindhárom tétele „hamis” vagy elképzelt sémára épül. Bár John Adams első hangszere a klarinét volt, sokáig nem írt a hangszerre szólót. Első tanára: édesapja ugyanis Alzheimer-kórban szenvedett, és egyik kényszerképzete az volt, hogy valaki el akarja lopni a hangszerét. A művel kapcsolatban Adams más önéletrajzi és ízlésbeli jegyeket is említ, melyek a hangszerhez kapcsolódnak: Mozarttól Brahmson át Benny Goodmanig. A mű ezeken kívül amerikai népi és populáris forrásokra is támaszkodik – mégis összetéveszthetetlenül modern.
Vajda Gergely és az UMZE
Időpont: 2011. december 5. 19:30 – 22:00
Helyszín: Fesztivál Színház
Eötvös Péter: Windsequenzen
Toru Takemitsu: Entre-temps
John Adams : Gnarly Buttons
Közreműködik: Klenyán Csaba – klarinét
Vezényel: Vajda Gergely
