„Virágok napja, szép virágvasárnap, / Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!” Virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó időszaka.
Virágvasárnappal hivatalosan is megkezdődött a nagyhét, amely húsvétig tart. A virágvasárnap elnevezés a latin „Dominica palmarum”. Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények.
Vagyis a pálmaágak vasárnapja kifejezésből származik, amely a szentmise előtti körmenetre utal.
Az egyházi liturgiában már az első századoktól fogva gyökeret vertek a jeruzsálemi bevonulást felelevenítő szertartások. 400-ban ünnepi menetben vonultak a hívek pálmaágakat lengetve az Olajfák-hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a XI-XII. században Rómában is szokásba jöttek a virágvasárnapi szertartások.
A hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a VIII. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal hozták összefüggésbe. Az olajágak a békét jelképezték.
BENEDEK ELEK: VIRÁGVASÁRNAP
(részlet)
Virágok napja, szép virágvasárnap,
Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad!
Hintsd be virággal az avar mezőket,
A kertek fáit, félve rügyezőket,
Óh, szánd meg őket!
A tél hosszú volt, oly zord s oly kegyetlen,
A rét, az erdő még most is kietlen.
Virágok napja, jer, lehelj a földre,
Bús szürke foltjait varázsold zöldre,
Szép puha zöldre!
A katolikus egyházban a hagyományos virágvasárnapi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik.
Az emberek virágokat szórtak Jézus elé, úgy köszöntötték, mint egy uralkodót. Erre a dicsőséges bevonulásra emlékeznek virágvasárnapon.
A katolikus egyházban a hagyományos virágvasárnapi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik.
A templom előtt összegyűlő hívek pálmaágakkal vagy barkaágakkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, arra emlékezve, ahogy egykor a Jeruzsálembe érkező Jézust ünnepelte a tömeg. A körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás a barkaágak megáldása.
Az ünnep másik elnevezése az „Úr szenvedésének vasárnapja”.
A virágvasárnapi szertartáson már elhangzik Jézus szenvedéstörténete, a passió. A katolikus egyház ezzel fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás Jeruzsálembe a kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, elhozva számunkra a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.
A virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka.
Azokban az országokban – mint hazánkban is -, ahol ritka a pálma, helyette barkát szentelnek meg a papok virágvasárnap. A néphit betegségektől óvó, gyógyító hatást tulajdonít a megszentelt barkának.
