Háromszázötven éve, 1667. március 23-án halt meg Wesselényi Ferenc nádor, a Habsburg-ellenes nemesi összeesküvés egyik fő szervezője.
1605 körül született a Wesselényi-család református sarjaként, Wesselényi István Közép-Szolnok megyei főispán, udvari tanácsos és Derssfy Katalin fiaként. A jezsuiták nevelték Olmützben, majd Nagyszombaton, az ő kollégiumukban katolizált. Testi erejének, heves temperamentumának tudható be, hogy katonának állt, fiatalon harcolt a török ellen és IV. Ulászló lengyel király seregében az oroszok ellen, ezért Lengyelországban földbirtokot és honosságot (lengyel nemességet) kapott. A harmincéves háborúban, 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen hadakozott Kelet-Magyarországon, vitézségéért II. Ferdinánd gróffá és a füleki vár kapitányává tette meg.
Wesselényinek 1644 nyarán sikerült a felvidéki Murány várát csellel elfoglalnia, amelyet aztán III. Ferdinánd örökös birtokául adott. Az erősséget három Széchy-nővér birtokolta, de az özvegyen maradt Máriát ki akarta forgatni egyik sógora, a Rákóczi hívéül szegődött Illésházy Gábor. A fontos erősség ostromához Wesselényinek nem volt elég katonája, így szövetkezett Széchy Máriával. Az asszony leitatta a védőket, majd bejuttatta Wesselényi embereit, akik egyetlen puskalövés nélkül vették be a várat.
A daliás Wesselényi nem sokkal később feleségül vette Máriát, aki áttért a katolikus vallásra. A házasság boldognak bizonyult, Wesselényi mindenben kikérte az asszony véleményét, ezért sokan papucsférjnek csúfolták. A romantikus történet megragadta a kortársak fantáziáját, a költő Gyöngyösi István – Wesselényi titkára – 1664-ben a Marssal társolkodó Murányi Venus című, akkoriban igen népszerű eposzában örökítette meg az eseményeket, de erről szól Arany János Murány ostroma című szerelmi hőskölteménye és Kisfaludy Károly Szécsi Mária vagy Murány ostromlása című drámája is.
Wesselényi 1647-től felső-magyarországi, 1652-től kassai főkapitány lett. 1655-ben a pozsonyi diéta a király után az ország legfőbb méltóságává, nádorrá választotta, ebbéli minőségében vett részt I. Lipót megkoronázásán. Eredményesen közvetített az abszolutizmusra törekvő Habsburg-udvar és a magyar rendek között, szorosan együttműködött Zrínyi Miklós horvát bánnal, valamint Nádasdy Ferenc országbíróval, így Murány vára „diplomáciai központtá” is vált.
„1662-ben a protestáns ügy foglalkoztatta, a felizgatott kedélyek lecsillapitására ö is felhivatott, az egybegyült országgyűlés előtt majdnem könyesszemekkel tartott beszédet. Ez évben jun. 15-kén a király IV. Fülöp spanyol király nevében lovaggá tette. 1663-ban a törökök ellen 20,000 insurgenst vezényelt. 1665-ben Leopoldvár építésénél az alapkövet ö tette le, Szelepesényi udv. kanczellár, Souchet marsai és több országnagy jelenlétében. Később, midőn a trencséni és zólyomi fürdőkben felség-elleni összeesküvések történtek, Wesselényi is elhagyta a fejedelem iránti hü magatartást és az Öszszeesküvök pártjához állott. Erre leginkább neje ösztönzé. Később fel akarta fedezni az összeesküvést, de ebben egy nehéz betegsége akadályozd, melyben 1667. márczius 23-án Német-Lipcsén meg is halt.” Forrás: (Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 5. sz.)
A Köprülü-nagyvezírek reformjai nyomán átmenetileg megerősödő törökök 1663-ban hadat üzentek Bécsnek, a Habsburgok a háborúhoz megszerezték a német-római rendek és a franciák segítségét is. Wesselényi maga is is hadba indult, de a következő évben betegsége távol tartotta a harcmezőtől. Az oszmánok 1664. augusztus 1-jén Szentgotthárd mellett katasztrofális vereséget szenvedtek, de ezt követően a bécsi udvar a rendkívül kedvezőtlen vasvári békében a török kezén hagyta az általa korábban elfoglalt várakat.
A szégyenletes béke csak tetézte a magyar rendek felhalmozódott sérelmeit, a korábban feltétlen királypárti Wesselényi is tiltakozott a magyar érdekek elárulása miatt.
A Habsburgokkal szembeforduló főurak természetes vezetője Zrínyi Miklós lett volna, de ő 1664 végén vadászbalesetben életét vesztette. A mozgalom élére Wesselényi állt, aki 1666 áprilisában Stubnyán szövetséglevelet írt alá Zrínyi öccsével, a horvát bánná kinevezett Péterrel, hozzájuk csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró is. Az összeesküvő főurak és és a vármegyei nemesek augusztus 23-án a murányi várban találkoztak először, s jelen voltak Apafi Mihály erdélyi fejedelem képviselői is. A szervezkedők francia segítség reményében kalandos terveket szőttek I. Lipót elfogásáról, majd miután a franciák kitérő válaszokat adtak, a török Porta felé kezdtek tájékozódni.
Az események menetét alapjában változtatta meg a tekintélyes és köztiszteletnek örvendő Wesselényi Ferenc 1667. március 23-án váratlanul bekövetkezett halála. A résztvevők ezután vallási és személyi ellentéteik miatt leginkább egymással huzakodtak, mígnem a nádori tisztségre vágyó Nádasdy beárulta társait. Nem sokkal később Wesselényi özvegye, Széchy Mária a szervezkedést teljesen leleplező iratokat küldött Bécsbe, ezután Zrínyi Péter és Nádasdy mindent bevallott Lipótnak, aki színleg megbocsátott. Amikor azonban a két főúr újra szervezkedni kezdett, könyörtelenül lecsapott, 1671-ben Zrínyi, Frangepán és Nádasdy is a hóhér bárdja alatt végezte. Széchy Máriától elvették Murány várát, Wesselényi özvegye évekre őrizet alá került, életét 1679-ben Kőszegen fejezte be.
