„Itt van már az udvaron. / Toporog a hóban. // Teli zsákja a tiéd, / dúskálhatsz a jóban.” Miért kapnak ajándékot a gyerekek december 6-án, Miklós napján (néhol 5-én)?
Szent Miklós ünnepe, Mikulás napja
GAZDAG ERZSI: MEGJÖTT A TÉLAPÓ
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
A karácsonyi szokások nem voltak mindig egyformák, az idők során nagyon sokat változtak, de sok állandó vonás máig fennmaradt. Az egyik az ajándékozás szokása, a másik az örökzöldek felhasználása. Általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy az ajándékokat földöntúli lény hozza. A 16. századtól német területen terjedt el a Mikulás, akinek a naptár szerint külön ünnepnapja van december 6-én. Szent Miklós püspök a középkorban népszerű szent volt, aki a szegényekkel és a gyermekekkel tett jót, s ezért az ő napja az ajándékozó jóság ünnepe lett. A legenda szerint három szegény lány ablakába éjjel három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek. Az ő tettének emlékére azután december 6-a előestéjén megajándékozzák a gyermekeket.
Országonként változik azonban a szokás, vannak-e kísérői vagy sem, megjelenik-e ő maga, vagy csak ajándékát hagyja cipőben, facipőben, harisnyában, amit számára a gyerekek készítettek. Ha vannak kísérői, igen gyakran ördögnek öltözött, ijesztő figurák, s ilyenkor a Mikulás jutalmaz és büntet is. Elsősorban Ausztriában szokás, de Magyarországon is egyes falvakban, hogy zajos, álarcos kísérettel, krampuszokkal érkezik a Mikulás a házakhoz, kísérői láncokat rázogatnak, s bizony megcsapják azt a gyereket, aki nem tanult rendesen.
A Miklós-járás hagyományai szerint a Mikulásnak öltözött személy betér azokba a házakba, ahol gyermekek vannak. Vizsgáztatja, imádkoztatja, majd tudásuk és viselkedésük szerint megajándékozza vagy megfenyíti a legkisebbeket. A büntetést a kíséretében lévő ördögre (krampuszra) bízza, aki virgácsot tart a kezében.
Világszerte se szeri, se száma a karácsonyi kalácsoknak, gyümölcskenyereknek, stolleneknek, panettonéknak. A Provence-ból származó calissonhoz – amelynek receptje a 15. század óta változatlan – a kandírozott gyümölcsöt összekeverik mandulával, és tésztába töltve 90 fokon rézüstben főzik. Ezt követően egy kis kör alakú formába töltik a masszát, majd cukormázzal bevonva helyezik a sütőbe. A tetejét is színes kandírozott gyümölcsökkel díszítik.
A Mikulás általában prémes kabátot, süveget, csizmát visel, öltözete a püspökök ruhájára emlékeztet, azonban nagyon sok változata lehetséges. Képe sok helyütt összeolvadt a Télapóval vagy Karácsonyapóval, és a méltóságteljes, kísérettel érkező püspökből jóságos öreg apóka lett. A szokások keveredése folytán nemcsak december 6-i ünnepnapján jár házról házra, hanem beállt a karácsonyi ajándékhozók népes táborába is.
A Mikulást azután a német protestantizmus korában az 1600-as évek elejétől kiszorította a Kisjézus vagy Jézuska (Jesuskind, Christkind, le Petit Jésus), mert akkor úgy gondolták, hogy nem helyes, ha a szülők, amikor karácsonyeste gyermekeik ágyába ajándékot tesznek, azt mondják, Szent Miklós hozta, mert gyermekeik szeretetét elfordítják az ünnep főszereplőjétől, Jézustól.
De minden országban van egy jellegzetes téli figura, a tél megszemélyesítője, aki ajándékot visz ma is. A volt Szovjetunióban Fagyapónak (Gyed Moroz), Franciaországban Karácsonyapónak (Pere Noel) hívták és hívják ma is. Amerikában, Angliában a neve Santa Claus (Szent Miklós), s mindig jóakaratú, vidám figura. Egy régi leírásból ilyennek ismerjük meg:
„Öreg, öreg, nagyon öreg, szürke szakállú úr a neve Karácsony, aki nagyon családias vendég, mindenkit meglátogat: gazdagot-szegényt egyaránt.”
Miklós többek között a hajósok és a gyermekek védőszentje is. Alakja érdekes módon egyesíti magában két szent: Szent Miklós és Jézust megsegítő, az egyik első karácsonyfa-ábrázoláson található Szent Kristóf tulajdonságait. Mindketten a gyermekek védelmezői is.
A Mikulást kísérő ördög vagy krampusz (helyenként Elf) szavaltatja, énekelteti, kikérdezi a gyermekeket. Ha kell, virgácsot is ad, amelyet a szülők jól látható helyre tesznek, hogy alkalomadtán figyelmeztessék a gyereket a Mikulásnak tett ígéretére. Nyugati szomszédainknál a krampuszok, ezek az ördög formájú lények egyenesen azzal fenyegetik meg a rosszakat, hogy elviszik őket a pokolba.
Sok családban azonban nemigen emlegetnek ajándékhozókat. Régi szokás szerint a szülők és gyerekek, rokonok és barátok megajándékozzák egymást, minden hiedelem, mese nélkül. Az ajándékozás ősi hagyománya ünnepélyesebbé, örömtelibbé varázsolja a karácsonyi időszakot, a várakozást.
