A bor furcsa jószág. Amilyen édes és dús levű annyira nehéz vele dolgozni. Ki nem vágyakozik arra, hogy egy meleg nyári estén, a teraszon ülve hallgassa a tücsök ciripelését, s közben hűs rosét, csillogó vörös, vagy gyöngyöző fehér bort kortyolgasson?
Borgondolatok a semmibe. Az rendben van, hogy a borban az igazság, de hogy kerül bele? Látványosan izmosodik a magyar borkultúra, már nem a literes műanyag áru az igazi. Kukába a löttyel, ami inkább agyat vett el, mintsem kedvet hozott. „A bor az a szeszes ital, amely kizárólag az érett szőlő levének alkoholos erjedése útján készül” – tudatja a szakkönyv. Ez az alapszabály szerencsére egyre inkább érvényesül hazánkban is.
Tehát a laikus borivó is tudja, mi az a szőlő, azt is tudja, mi az a bor. De hogyan lesz az egyikből a másik? Milyen szakszavakat használnak a borkészítők, miért és kinek való a vörös, a fehér vagy a rosé bor?
A napfény hatására a szőlőfürtök megérnek, és bennük 15-25 százalék cukor képződik. A szüretet akkor kezdjük meg, amikor a cukorfok már nem emelkedik. Ne érdemes túl sokáig várni a szürettel, mert a bogyók savtartalma az esős, borús idő hatására nagyon csökken, és a szürkepenész is nagy kárt tehet a fürtökben.
Érdemes kísérletezgetni; az soha nem baj, ha a bor több szőlőfajtából készül, így lesz jellegzetes, egyéni ízű, zamatú, háztáji bor. Az asztali bor esetében nem az a cél, hogy fejbe verjen a bor alkoholtartalma, hanem, hogy élvezetes legyen és könnyű.
A háztáji pincékben a bort fahordóban vagy üvegballonban jó erjeszteni és tárolni. A műanyag edények erre a célra csak átmenetileg alkalmasak. Bárki bármit mond, szükséges a megzúzott és lecsumázott egészséges szőlőhöz cukrot adni: 100 kg-onként 10 g kristályos cukrot szokás, illetve mustsűrítménnyel szokták a bort még utólag édesíteni. Persze a nagyon jó évjáratok esetében, akár 20-23 fokos is lehet a must cukorfoka, ami több mint kielégítő, ezeket külön édesíteni sem szükséges. Csak a borsznobok tudják egyfajta különös tartással tekinteni a borkészítést, valójában ez egy kemény meló, mégha édes is.
Jut eszembe, éljenek a borsznobok. Magyarországon alig a rendszerváltás óta szereztek hangot maguknak a borsznobok, az Egyesült Államokban, már több mint 200 éve dúl a borsznobéria. Talán ez is az oka annak, hogy a minap kezembe kerülő Borsznobok szótára című könyv Bajnóczy Zoltán és Herczeg Ágnes fordításában egyszerre mulattatott és zavart is. Hogy vegye komolyan az olvasó azt a borszótárt, aminek egyik szerzője David Lynch, illusztrátora pedig nem más, mint Ross MacDonald? Bevallom, mint régi háztáji borász családból származó először valami paródiával elegyített pszichohorrorra tippeltem, meg egy kis hardtime-krimire vörös vérben úszva, vinpíkszes-feszültségkeltésre borgőzös hangulattal vegyítésre stb. stb., arra gondolva, hogy a szótár szó a poén – és a szélesebb olvasóközönség vonzás – kedvéért került a címbe. A sznobság érthető volt azonnal.
De nem, tévednem kellett. Nincs ebben semmi vicc. Valód sznobok, azaz borsznobok szótára van. Érthető, hogy miért a borban az igazság.
